Pillanatképek a szigetről

Az erdő alját ilyentájt a keltikék színes és a salátaboglárak, bogláros szellőrózsa sárga virágai borítják. Édeskés illatuk ott lengedez a fák között, szép számmal érkeznek rá a méhek és az egyéb döngicsélő beporzók. 

Az alábbi erdőrészlet közel azonos pontról készült most tavasszal és két éve ősszel. Mindig meglep, mennyire más a hangulata az erdőnek különböző évszakokban és/vagy időjárási körülmények között. 

 

A fenti képen az értéri árdő háborítatlan részletét láthatjuk. Sajnos azonban a sziget nagy részén fagazdálkodás folyik, ami azt jelenti, hogy kb 5 évente letarolnak egy nyárfás részt, majd újra beültetik a kopár területet. A lenti képen az látszik, hogy a távolban meghagytak egy fasort eredeti ártéri pompájában, előtte szürke vesszősáv két-három  éve ületett nyaras. Az előtérben pedig tavalyi telepített nyárfavesszők. Sajnos eléggé úgy tűnik, hogy nem indultak meg, de majd meglátjuk néhány hónap múlva, vajon kizöldül-e? 

Az erdő idősebb nyarasaiban néhány helyen találtam pár tő nyári tőzikét. 

A szigetet körbevevő vízág. A Bara és a Sulák-patak egyesült víztömege itt ömlik a Dunába. 

Az alábbi két kép ugyanazt az patakágat mutatja - az egyik a Duna felől a másik az ellentétes irányból van fotózva - 5 nap különbséggel. Ennyit emelkedett a víz szintje. 

Ilyesmit is találni ebben a szigeten.

Örök megújulás

Bár még nem zöldülnek a lombok, mégis csupa ígéret az erdő! A fák gallyai valahogy színesednek, élénk narancs, rozsdás, pirossas sárgás, zöldes színek dominálnak. 

Ha ilyenkor mész az erdőben elképesztő koncertet hallhatsz! Minden csupa madárdal, területkijelölő és párcsalogató füttyszó, mindenféle dallamban, hangmagasságban és tempóban. 

Mindez a napfénnyel és az erdő illatával kombinálva tökéletes harmóniát  sugároz. Nem kell ide 4D mozieffekt, sok D-ben érzékelhetjük a valóságot.  

Maga az öröm, az örök megújulás és az élet. 

Számtalanszor jártam ár erre, mégis minidg tudok újabb dolgokat felfedezni. 

A Vörös-pocsolyás-hát felé vettem az irányt. A kisebb, lefolyástalan vörösagyagos gödrökben összegyűlő csapadékvízet sokszor verik fel  a vadak dagonyázás közben, aztán a rájuk ragadt sártól a környező fákon próbálnak megszabadulni. Ha jól megnézed a képet, látszik is, kb 1 méteres magasságig a vörös "festés".

 

A legzöldebb rész az erdőben. 

Méteres hangyabolyokat (3 db)  találtam széttúrva. Amíg fotóztam a megriadt seregletet, zúgást hallottam, mintha valamilyen rádióadó zúgna a háttérben. Aztán rájöttem: a hangot a nyüzsgő hangyák keltették, talán apró lábaik koppanását hallottam, vagy más módon adtak ki jeleket, nem tudom, de nagyon érdekes volt. 

Bókoló fogasír mezőt is találtam a mohával borított sziklák között, az erdő alján. Még sosem találkoztam ezzel a virággal a Budai-hegyekben. Idén pedig már kétszer is rábukkantam a környék különböző pontjain. 

Ebből lesz a zászpa. Jó, hogy rögtön ráismertem. 

Bogláros szellőrózsa bimbódzó korában. 

Átvágva az erdőn, néhány békésen pihegő dámcsapatot azért felzavartam sajna, a távolból még láttam megcsillanó hátsó részüket és éreztem szagukat a tisztáson. 

Leérve a Vörös-pocsolyás-hát aljára kisimul a táj, ellátni egész a János-, és a Hrs-hegyi kilátókig.
Épp viharfellegek gyülekeztek. 

Visszatérve az erdőbe a dolomit sziklagyepes réteken a meleg napsütésben lepkék billegették szárnyaikat. 

A som már virágzik!

Viharfellegek Nagy-Szénásról

Felérve a hegytetőre a Pilis felé csodálatosan gomolygó viharfellegek hömpölyögtek a táj felett, a Budai-hegység, Csergezán-klátó felé pedig szinte sütött anap, de legalábbis bárányfelhőket bodorított az enyhe szellő. 

Az erdőb pedig tele volt madárdallal, amit még a távolból hallatszódó dörgés sem hallgattatott el. 

Már sárgállik a somvirág. 

Megint magashegységben érezhettem magam: a felhők között egy pillanatra kivillant egy hegycsúcs. 

A fellegek 10 perc alatt úsztak be a jobb oldalról a távoli falu felé, de aztán mégiscsak elkerülte Piliscsabát az eső. 

Vihar a Remete-szurdok felől érkezik. 

Panoráma a vihar után

 

Fátyolban

Téli hideg ellen kiváló védelmet nyújt a barna színű hidzsáb, jól magunk köré csavarva, épp csak az ujjaink, akkarom mondani a levelek, szirmok vége kandikál ki kacéran alóla. 

Ha mégis lekívánkozna rólunk a takaró, kecsesen a fejünk búbján egyensúlyozhatjuk. 

Csipkézett változatban akár az arcot is fedheti, akár egy nikáb, kifele mindent látunk, azonban jól rejt a kíváncsi tekintetek elől. 

Fiatalok számára ajánlott ez a könnyen nyitható köpeny. Hideg esetén könnyen visszacsukható, kényelmes, mégis egyszerű viselet. Szinte hozzánk nő!

Avarszínű fejkendő, frissen rágott nyárfalevélből készül, divatos hullámokkal, formára szárítva, az erek között rágott minta.  

Újabb ruhadivat: derékból bővülő kényelmes szoknya. Akár többen is elférnek benne!

Idei csúcsajánlatunk: gondos munkávalkészült finoman csipkézett fátyol, csakis elegáns hölgyeknek. 

Több formában is elérhető! Vállra és fejre vethető...

...illetve derékban megkötős formában is elérhető. 

Gyógymód

Pár héttel ezelőtt egy teljesen átlagos mozdulatnál reccsent egyet a derekam, azóta nehezemre esett az ülés, az állás, a járkálás és a fekvés. Ezek a mozgások alapvetően határozzák meg a mindennapjaimat - gondolom más is így van ezzel -, így szenvedek és megyek, ülök és járkálok, de csak óvatosan, éjszaka meg igyekszem mozdulatlanul feküdni, mert a forgolódás egyszerűen nem kivitelezhető egyedül. 

Próbálom a reggeli bemozgatást célirányosan a gerincemre és a derekamra fókuszálni, de nem sok javulást értem el.

Így a szokásos terápiához folyamodtam: irány a madárdaltól zengő, virágos erdők és napsütötte rétek! 

Gondolataim kitisztultak, tisztáztam magamban melyek azok a problémák, amelyeket meg tudok oldani, melyek azok, amik nem az én kompetenciám. Erősítettem a hitemet, elengedtem, ami nem az én dolgom, priorizáltam. 

Aztán leborultam a virágok előtt, belenéztem a fényképezőgép keresőjébe, megjelent az ITT és MOST. Elengedtem az aggódást a jövőn, a rágódást a múlton, csak a pillanat létezett. No meg a hajlongás jobbra, aztán balra, aztán leguggolás, felállás, kiegyenesedés, újra lehajlás, és láss csodát! Néhány óra után már kutya bajom sem volt!

Varjak a kökörcsines réten

Évek óta minden márciusban többször is felkeresem a napsütötte, déli fekvésű kökörcsines réteket. Nem volt ez másképp idén sem – szeretem ezeket a szőrös virágokat. Tetszenek még pelyhes tojáskorukban is, de leginkább akkor, amikor beletekintek hatalmas, sárga szemükbe. Megvidámítanak.

Most is óvakodva lépdeltem a növények között, amikor arra lettem figyelmes, hogy a szomszédos területen 20-30 varjú áll a fűben, és valamit csipegetnek. Még sosem találkoztam errefelé ennyi varjúval. Őszintén szólva, szubjektív érzésem szerint idén sokkal több van belőlük, mint tavaly – vagy legalábbis mindenhol a szemem elé kerülnek.

Észrevettem őket, de a továbbiakban nem figyeltem, mit művelnek, mert elmerültem a kökörcsinek fotózásában. Mikor felemeltem a fejem, a varjak 10 méteren belülre kerültek. Meglepődtem, de ők is – nem számítottak arra, hogy itt egyszer csak egy fej felemelkedik. Vad károgások közepette reppentek fel.

Kicsit mozdulatlanul ültem, így a madarak lassan visszarepültek a korábbi helyükre, a szomszédos rétre.

Hm. 

Bár nincs nálam a teleobjektívem, csak a 105-ös makróobi, de ha nyugton maradok itt, a lejtő takarásában, és kicsit felemelem a fejem, pont ráláthatok a közelebb merészkedőkre. Percekig feküdtem mozdulatlanul, és végül néhány bátrabb példány megközelített annyira, hogy közepesen értékelhető képeket tudjak készíteni. Ennél közelebb azonban így sem jöttek.

Szerintem egész jól mutatnak a kökörcsinek között. Ez a kis dolmányos (?) kicsit gyanakodva néz, de nem tűntem veszélyesnek, mert hamarosan  nekiállt bogarászni a fű között. 

Itt szemmel láthatólag tanácskozást tartottak az ügyben, hogy az a valami a földön, ehető-e? 

Az egyik szerint ehető, a másik épp elvitatja tőle. Kicsit össze is kaptak rajta, nagy szárnycsattogások közepette folyt a vita. 

Végül egy harmadik érkezett, mire elült a csatazaj. 

Az, aki megszerezte a zsákmány, jobbnak látta elreppenni, csőrében ott az a valami. Szerintem apró csigákat gyűjtöttek.