Szász Svájc homokkő sziklái és gombák - Jetrichovic

A reggelt ezen a napon is az előző napi túrán talált gombákból készült reggelivel kezdtünk. A tinóruk nagyon finomra sikeredtek, pedig csak vajon pároltuk őket. Most nem kevertük össze a tojással, így szépen kirajzolódott a gomba íze és textúrája. Különösen omlós, selymes és zamatos volt. 

Sikerült 10 óra előtt már a kiindulási pontunk, Jetrichovic parkolójában letenni a kocsit. Tesóm az automatánál épp jegyet akart venni, amikor örömmel jelentette, hogy ingyenes a parkolás. Ezen igencsak csodálkoztam, a  túraleírás szerint komoly mennyiségű koronát kell leperkálni, nem hiszem, hogy ilyen helyen  szombaton szabad a pálya. Megnéztem én is, és szomorúan konstatáltam, hogy nem FREE, hanem FEE, igy kifizettük a díjat és útnak indultunk. 

Az út enyhén emelkedett a szántóföldek, legelők mellett. Szemben velünk több csúcs és meredeken letörő hegyoldal váltotta egymást. Kis időbe telt, míg leesett a tantusz, hogy ott fogunk a túra végén visszahullámvasutazni. 

 

A szemközti hegyvonulat látványa a túra előtt és a túra után.

Ahogy békésen bandukoltunk a szemerkélő ködben, a zöldellő rét távolabbi pontján fiatal őzlábgombát véltünk felfedezni. Feledve harmatot, beázó cipőt, odaszaladtunk és boldogan gyönyörködtünk a látványban. Ott állt a gomba, frissen, érintetlenül, fehér gallérja bokáig lecsúszva, rajta kövér vízcseppek. Tönkje kígyóbőrmintás nadrágba bújva, kalapján az előírásos pikkelyek hetykén álltak. Csodaszép volt!

Teljesen fellelkesedtünk a találaton és nekiálltunk további gombák után kutatni. Az időnkből úgy tűnt, kitelik, a mai túra csupán 12 km, a kirandulastippek.hu szerint. Találtunk is néhány további őzlábat és narancsszínű selyemgombát, oszladozó tinórutetemet, cserepes gerebent. 

Jól elidőztünk, az idő meg észrevétlenül elrohant mellettünk, így kicsit mégis  nyakunkba szedtük a lábunk.

Azért arra még volt időnk, hogy elvesszünk az őszi erdő szépségében. Nekem különösen tetszettek a fehér törzsű nyírfák. Így levelüket vetszte olyanok voltak a színes lombok és zöld fenyők  előtt, mint világító csontvázak. 

Az első 4 km-en nem találkoztunk senkivel sem, ekkor azonban egy nagy iskoláscsoport ért be minket és sehogy sem tudtunk megszabadulni tőlük. Hol mi ültünk le pihenni, hátha előrevágtatnak, hol ők ebédeltek a csúcson, mi meg gyorsítottunk, hogy jól lehagyjuk őket. A vége az lett, hogy az út nagy részén egymást előzgettük. 

A túraútvonal  kilátópontok sorozatára van felfűzve. Az elsőnél még épp hogy kilátunk a fák között egy sziklaoszlop ttejéről. .  

Ezután kanyargó sziklaösvényeken haladunk a szép őszi erdőben. 

Majd egy bükköshöz érünk. 

Itt egy rövid kapaszkodóval letérünk az útról és vaslétrákon felgyalogolunk a sziklaoromra, ahol még egy kis menedékház is található. 

Alig 10-en férnek el a szikla tetején, szerencsére amikor mi jöttünk, akkor mászott le a létrán a korábban emlegetett nagyobb csapat. Így hármasban voltunk a szikla tetején. 

A metszően hideg süvítő szél elől kabátba burkolódzva megebédeltünk, majd leereszkedtünk az útra, és folytattuk a sétát. Az erdőben újabb gombák után kotortuk fel az avart. Hatalmas, két tenyérnyi több kilós tinórukat találtunk, kétes állapotban, így igencsak meglepődtem, amikor ezzel a szép vargánya találattal állt elő  Barbara. 

Innen azút már többnyire a gerincen vezetett, sokszor inkább néztem rendezett arborétumi séátnak, mint vadregényes, kesze-kusza dzungelnek az erdőt. Talán a sok boróka bokor miatt. 

Innentől egyik kilátópont követte a másikat, eminnen gyönyörű volt a látvány, amonnan pedig káprázatos.  Egyikről leereszkedtünk, a  másikra felkapaszkodtunk, amjd megint fel és újra le. Mindezt sziklapárkányok és homokkő ereszek között, tarka lombú fák között. 

Őszi falevelek világítanak a borókabokrok ágai között. 

Egy kis bonzai a hegyekben. 

Nem hittem volna, hogy ilyen sokára érünk végére a körútnak, csaknem ránksötétedett, mire az utolsó hegyről is leereszkedtünk. Pedig alig 12 km volt az út. Igaz sokat gombásztunk az erdőben  és bámészkodtunk a csúcsokon. 

A hegy lábánál, a réten, nagy örömünkre újabb őzlábakra találtunk. 

Vacsorára ismét gombát ettünk, sőt, reggelire is maradt belőle!