Keresztelő Szent János temploma a Bohinji-tó partján

A templom Ribcev Laz-ban található, a tóból kiömlő Száva folyó felett átívelő kőhíd lábánál 1300 előtt épült. Fehér falainak szélét festett geometriai formák díszítik, teteje, mint a legtöbb itteni templomnak, fazsindelyes. Különlegessége a barokk harangtorony, amelyet a 18. században a templom bejáratával egyidőben építettek a templomba.

Ami azonban igazán érdekessé teszi a templomot, azok a belső falfestményei. Egy részük a legrégebbi szlovén freskók közé tartozik,  a 13. században készültek, mintegy 72 szentet és egyéb motívumot festettek meg ebben a nem túl nagy temlomban. 

A rendkívül meglepő ábrázoláskon nem csak a látogatók lepődnek meg, hanem a tudósok is csak találgatásokba tudnak bocsátkozni színek, témák tekintetében. 

Keresztelő Szent János lefejezése

A templomban több jelentet is láthatunk, melyek Keresztelő Szent János lefejezésének egyes mozzanatait elvenítik meg. 

Az egyik freskón például 6 lábujja van  Keresztelő Szent János  egyik lábán. 

Érdekesség a Keresztelő János fából készült feje is, amely 1380-ból származik, s a templomban díszhelyre került. 

 

A fehér ördög

A szentély előtti boltív bal oldalán Ábel mutatja be áldozatát Istennek egy fehér bárány formájában. Míg a jobb oldalon Káin látható két fehér ördög társaságában. 

Az  egyik épp Káin nyakában ül  és egyesek szerint gyilkosságról sugdolózik. Ez a meghökkentő szimbólum mindmáig számtalan találgatásra ad okot a tudósok körében is. Van olyan elképzelés, hogy az idők során lekopott a fekete festék, mások szerint a fehér szín a szlovén népmesékben és mondákban különleges jelentéssel bír. 

Sárkányölő Szent György

Szintén fehér paripán vágtat Szent György, amikor dárdáját a sárkány szívébe szúrja. 

Furcsa ábrázolások

A templomban több helyen is láthatunk angyalokat, melyeknek vámpírszerű fogaik vannak, más férfialakok pedig golyvában szenvednek. 

De a figyelmes szemlélő még számtalan meghökkentő részletet fedezhet fel ezeken a falfestményeken. 

Szent Kristóf

A templom déli homlokzatán több rétegben négy Szent Kristóf  látható, melyek 1300-ban, 1400-ban, 1530-ban, illetve 1894-ben készültek. Szent Kristóf egykor a kocsisok patrónusa volt, ma a sofőröket védi. A középkorban  az emberek azt hitték, hogy ha ránéznek, szerencsés napjuk lesz.

A harangtorony

A templomban található a világ első zenés harangtornya, amely az "Oj, Triglav, moj dom" című dalt játssza. Barokk harangtorony, amely a templom melletti keleti fészerrel együtt a XVIII. században épült bővítésként. Dupla hagymáról, lámpásról, zsindelyes tetőfedésről ismert. Ottjártunkkkor sajnos nem volt látogatható.

Vízesés a Bistrican

Szlovéniai tartózkodásunk utolsó, hazautazós napjára könnyed reggeli túrára adtuk a fejünk. Igaz ide csak már csak hárman mentünk, a többiek mindeközben édesdeden aludtak. 

Azért is könnyű volt a hajnali ébredés, mert a szállással szembeni kávézó fél 6-kor nyit, és úgy gondolta, célszerű könnyed zenével indítani a napot, így rögtön kapcsolta is a rádiót, aminek hangját pont az én fülembe hozta a lágy hajnali fuvallat. No legalább megnézhettem az ablakból a hajnalpírt a ködös-felhős ég alján. Igazán megérte!

A szállástól a vízesés alig 3 km-re volt, így ez sem tűnt túl megeröltetőnek, szinte vízszintesen haladtunk. Sajna az út továbbra is köves-murvás volt, a tegnapi napot megsínylett boka most sem tudott sokat pihenni. 

Ebben a folyóban sem volt túl sok víz. 

Ahogy közeledtünk a vízesés felé, több helyen kis zuhatagok alakultak ki. 

A kora reggeli fények bearnyozták a tájat. Ilyen smaragdzöld lett a táj. 

A vízesés látványa az út végén. Bal kéz felől egy mohás sziklaüregből is csörgedezett a víz. Belegázoltam a tóba, hogy lefotózhassam. Annyira hideg volt, hogy fájt!

Kiderült, kár volt vízbe gázolni, mert egy hídon át lehetett jutni a másik partra, ahonnan pont szemből tudtam fotózni a barlangot. 

A másik oldalról fel is lehetett mászni a vízesés tetejére.

Egy oldalról befutó időszakos vízfolyás kőgörgetege. 

Kiderült, hogy egyenest a földből tör elő a víz, valamint valószínűleg a városka vízellátását is innen oldják meg. 

A gát nem is gát, inkább támfal, nem volt mögötte tó, se víz, se patak, csak hatalmas fehér kősziklák. Gondolom olvadáskor ömlik róla a víz. 

Ez a két hatalmas fenyő a folyóparton ált, mohából készítettek meleg bundát maguknak. Elképesztő!

 

 

A Hét Tó Völgye és a Felhőhabos Kőtenger, valamint találkozás Zlatorggal és egy havasi mormotával

Másnap reggel borult időre ébredtünk, így a napkeltés képek elmaradtak. A fiatalok aludtak volna tán egész délelőtt, ámde 8 óráig el kellett hagyni a szállást. Méregdrága reggeliből nem kértünk, de egy teát azért elfogyasztottam indulás előtt. 

Ahogy eszegettünk, egyszercsak nagy zúgva és szelet kavarva landolt a ház előtt egy helikopter. Egy hölgyért jött, akinek nem derült ki, mi a baja, rosszul nézett ki, de saját lábán szállt be a járműbe, ami elszállt vele, ki tudja hova. Összeszorult a torkom kicsit, rossz volt látni a kettéváló családot. 

Később megtudtuk, évente ( vagy csak a nyári szezonban? ) 400 helikopteres mentés történik a hegyről, ezen a szép szombati napon mi ötször hallottuk elzúgni felettünk őket, úgyhogy lehet igazság ebben a számban. 

A tavak völgyében virágok között

A Triglav fiatal gyűrthegység, melynek külső felszínét elsősorban a gleccserek formálták. A mi utunk is egy ilyen völgyben vezetett tova a ház háta mögül.

Mocivec -  az utolsó tó a gát mögött.

A karrmező, a mészkőhegységek jellegzetes velejárója Itthon si több helyen van ilyen, de persze nem ekkora területen. A sziklák között méter mély keskeny szakadékok vannak. Ügyelni kell, ha a sziklákon lépdelsz, nehogy a lábad becsússzon egy ilyenbe. 

Nem tudom, miféle zárványok mintázták ezt a követ, de érdekes. Én még egy dinó fejet is látok benne.

Ahol nincs szikla, ott elképesztő virágszőnyeg borítja a tájat. Kíváncsi vagyok, milyen lehet tavasszal!

Itt már hallottuk a mormoták füttyögését, sőt jó párat láttunk szaladgálni a távolban. 

Ledvicah jezero

Ledvicah tó. A tesóm érkezett elsőnek, a sziklán ücsörögve a szomszédos sziklára ült egy mormota, alig karnyújtásnyira tőle. 

Havasi bérclapu és a farkasölő sisakvirág mellett a törpe harangvirág jelent meg a sziklák repedéseiban, valamint a havasi gyopár is felbukkant a fű között. 

Visszatekintés a tóra. A táj még mindig káprázatosan gyönyörű és virágos. 

A fiatal lánchegység gyűrődései több helyen is megfigyelhetőek. Talán nem ezen a képen látszik a legjobban.

Zeleno jezero

Zeleno jezero

Te is látod az óriás örző tekintetét? 

A tavacska rendkívül érdekes színeket és tükröződéseket mutatott. 

Persze virágok és virágok mindenütt. 

Kikapaszkodunk a völgyből

Ettől a tótól kezdődött az út mai napra rendelt legnehezebb része. Kitett, sziklás, kőgörgeteges meredélyen kellett felkapaszkodni, igaz alig 1 km-es volt  ez a szakasz, ezen 200 métert emelkedett.

Vissszatekintve a tóra.

A táj egészen új arcát mutatta. 
Ha jól megnézed a képet, felfedezheted a kis tavat, és a bal alsó sarokban egy kissé megbarnult havat is. 

Ehhez a sziklasivataghoz jól illik a soktövisű aszat.

Elértük utunk csaknem legmagassabb pontját, 2192 métert. A fiúk lelkesen tettek egy kis kitérőt a Triglav csúcs felé vezető úton, talán egyszer azt is meghódítjuk. 

Most azonban innen lefelé vettük az irányt. Előttünk végtelen sziklatornyok között a sziklafennsíkon át vezet a jelzés. 

Úton a nyereg felé

Legnagyobb meglepetésemre a sziklák között számtalan virág virított. 

Habcsók

Visszatekintve azonban csupa hófehér tejszínhabos habcsók a táj. 

Végre van térerő - pár pillanatig! Megérkezett anyám számtalan aggódó üzenete. 

Mint kiderült, azt hitte, azért nem írunk, mert összevesztünk. Ami azért teljesen alaptalan, mert életünk eddigi 50 egynehány évében SOSEM vesztünk össze, csaknem mindannyian konfliktuskerülők vagyunk. Ilyen az anyai aggódás, márt én is tudom: minden alapot nélkülöző irracionalitás. 

Felértünk a nyeregbe. Újra 2200 méteren. 

Ereszkedés

Innentől már határozottan lejt az ösvény. Messziről kopárnak látszik, ám a sziklák között számtalan izgalmas virág nyílik. 

Ki gondolná, hogy ilyen sziklakertet rejt a hegy? 

A mélyedésekben még havat is találtunk. 

Zlatorg, a kecske

Lassan újra kizöldül a táj a szemünk előtt. Ahogy haladtunk az úton hangos mekegésre lettünk figyelmesek. talán éppen ő Zlatorog, más néven Aranyszarv, akinek szarvai jelentik a kulcsot a Triglav elrejtett kincséhez? Vére gyógyító hatású virágokat teremt, és ha hinni lehet a legendának, halhatatlan is.

Te is látod a hegyikecskét? A hangja betöltötte a levegőt, megtalálta az ideális visszhangpontot. Jómagam sokáig kerestem, hogy honnan jön a hang. 

Mormoták, virágok és kunyhók

Épp szokás szerint a sort zártam, amikor az elöl haladók megálltak és csendre intettek. Lassan óvakodtam hozzájuk, ahol némi várakozás után ügyködés közben fotózhattam le a mormotát. 

Az út  innen szép,  havasi sisakvirág szegélyezte  erdei ösvényen kanyarog, egészen a tehenes völgyig., melyet most a másik irányból közelítettünk meg. 

Visszaereszkedtünk Planini pri Jezeru házaihoz, ahol egy kis erdei pinty társaságában pihengettünk.

Nagyon nehéz volt innen nekiindulni, pedig már nem volt sok hátra az útból, az is lefelé vezetett. 

Simán teljesíthető volt túl ez a 14 km-es út, a hátiszákok ellenére, legalábbis ezen időjárási körülmények között, jó bakancsban. Sógornőm puhatalpú cípőjén átszúrtak a kövek, így ő extra talpmasszázst is kapott, aminek azonban csak mérsékelten örült.  

Én azonban nagyon boldog voltam és vagyok! Még annál is szebb volt a táj, mint amilyet vártam, remek volt az idő, a napsütéssel, felhőkkel, csepegő esővel együtt. Ez volt életem eddigi legjobb túrája, (bár talán kettől megemlítenék még a sorban: az első vizitúrám és a téli Szakadás-árok)  nehéz lesz ezeket überelni!