Lukács-árok

 Télen is elvarázsolt...

Magas sziklafalak között csörgedez a kis patak, hol méteres sziklák között omlik alá, hol kidőlt fák alatt folydogál. Többnyire a víz mellett lehet haladni, a medre csak néhol volt sáros. Most nem volt sok víz a patakban, akár még a sziklás mederben is lehetett lépegetni. A part mentén, ahova kifröccsent a víz, vékony jégréteg keletkezett, na ott nagyot huppantam, belecsúsztambokáig egy mélyebb teknőbe, szerencsére a többi részem még épp kimaradt a vízből. 

A napsugár csak ritkán tud behatolni a mély sziklaszurdokba.

Az egyik kanyar után egy vidáman heverésző vaddisznóval is találkoztunk. Meglepve szaladt tova, és nagyon hamar eltűnt a szemnünk elől. Nem is értem, hogy jutott ki (és be) ilyen gyorsan  a meredek hegyoldalon. 

Mégis, alig volt hó és jég. Csak a kisebb vízesés mentén fagyott rá a faágakra némi víz. 

Ez a legmeredekebb rész, elég nehéz volt lejutni szárazon!

Ilyen volt őszel.