2021. június 7., hétfő

Koppánymonostor és a Concó-patak

Koppánymonostor mellett folyik a  Dunába a Concó patak, ám előtte még kanyarog egyet a kaszálók, szántóföldek között. Térdig érő selymes fű, virágzó rétek jegenyés és füzes szegélyezi. 

A nagy kiterjedésű nádasban kócsag és számos vízimadár fészkel. Százával virágzik a mocsári nőszirom és a fekete nadálytő. Sőt még nyári tőzikét is találtam. 
réti iszalag

A part mentén a térkép jelez egy járható utat is. Az "úton" járva derékig érő nedves fűszálak simogatták a lábamat, miközben cuppogva tocsogtam a láp vizében. A látvány azonban pazar!

Végül az út kiszélesedett, és egyenest beletorkolt a folyóba! Ezen kicsit meglepődtem, s mivel nem volt kedvem visszafordulni és hatalmas kerülővel visszatérni kiindulási pontomra, így kicsit szétnézve láttam, hogy pár méterrel odább egy kidőlt fa heverészik a vízben, csaknem átér a túlsó partra. 

El is indultam a "hídon". Eleinte kényelmesen lehetett haladni, még fotózni is meg tudtam állni. 



Elérvén a fa végét, láttam, hogy itt kb. 70 cm távolságra lévő másik faágra kell átlépnem. Nem tűnt bonyolultnak, ámde nem számoltam azzal, hogy a fa bizony csúszott! Így legnagyobb meglepetésemre dobtam egy hátast a patak - szerencsére nem túl hideg és nem mély - vizébe. Szinte abban a pillanatban pattantam is ki belőle, néhány erőteljes karcsapással a partra kerültem. A hátamon lévő hátizsák még csak vizes sem lett (akkor lehet, hogy nem is hátas volt? ), így a fotós felszerelésem ezúttal megúszta szárazon!
Belőlem viszont mindenhol csöpögött a víz. 
Szerencsére sikerült ezt a vizes kalandot épp az idei első meleg nyári napra időzíteni, így nem fáztam. 
Kicaplattam a Duna partra, levettem a ruhámat, és szárítkoztam a napon. 
Ezúttal naplementével és számtalan szúnyoggal és szép és izgalmas emlékekkel búcsúztatott Koppánymonostor. 





2 megjegyzés: