Barangolások az Őrségben

Őrség.

Sok szépet hallottam róla, képzeletemben lankás domboldalak, combos biciklitúrák, kis nádfedeles házikók és tökmagolaj készítő műhelyek jelentek meg. Ennél többet azonban nem tudtam róla. Rövid kutakodás után még kiderült, hogy érdemes kipróbálni a jellegzetes őrségi konyhát is. Így aztán könnyű volt páromat is rábeszélni egy ismerkedő látogatásra, egyenlőre autóval.
Elsőnek Szalafőre látogattunk el, ami az Őrség legrégebbi települése. Az út mentén fekvő falvak az ország bármely más pontján is állhatnának, különösebb jellegzetességet nem mutattak. Templomocskák, Félig üres falusi CBA-k, retro kiskocsmák mellett haladtunk el.

 

Az egyik faluban (Farkasfa) harangláb és mocsári gólyahírrel borított rét mögött állt a falu katolikus temploma.

Szalafőre megérkezve azonban némiképp változott a kép. Bár a legtöbb ház cseréptetős volt, néhol azonban láthattunk  fagerendás házat is. Az egyik ilyenben étterem működik (Őrszem Fogadó). Megkóstoltuk a dödöllét, sok tejföllel és káposztasalátával, nyomatéknak pedig hatalmas rétessel zártuk az étkezést, miközben teraszáról az előttük elterülő táj mélységes nyugalmába merültünk.
A falu (Templomszer) főterén gyönyörűen faragott életfa és részletes tájékoztató tábla fogadott, megtudhattuk az őrségi szeres településszerkezet kialakulásnak módját, mely mind a mai napig fennmaradt. Mit is jelent ez?

Szalafő címere - az itt élők feladata volt a határ védelme.

Honfoglaló őseink a határ védelmére kialakították a gyepűrendszert, ahol az őrállók saját költségükön, saját fegyvereikkel védték a határsávot. A nemzettségfők irányították őket, és nemesi kiváltságokat élveztek,  mentesültek a földesúri adóterhek alól. Egész a 14. századig megőrizték katonai feladataikat, ekkor a kővárrendszer kiépülésével az Őrség elveszíti hadászati jelentőségét.

Hagyományos zsúpfedeles házikó. Bérelhető!

Katonai feladatokból adódóan egész speciális településszerkezet alakult itt ki. A dombhátakon néhány  kerítés nélküli ház alkotott egy szer-t, melyet jellemzően egyetlen család lakott. A több dombtetőn elhelyezkedő házak összessége jelenti a falu egységét. Szalafő például hét szerből áll: Alsószer, Templomszer, Csörgőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Pityerszer, Felsőszer. Nevüket az ott letelepedő családról vagy a földrajzi helyzetéről kapták.  Kivéve Pityeszer, melynek jelentése: pacsirta.

A szerek közötti réteken most épp tömegével virágzik az agárkosbor. 

Felsőszer házai között sétálgatva több helyen is tökmagolaj készítő műhelyre akadtunk. Az egyikbe betérve részletes információkhoz jutottunk a tökmagolaj készítését és minőségét illetően, majd a vásárlás után bolyongtunk még a falu házai között.

Pityeszeren skanzent hoztak létre, mely az 1700-as évek építkezési szokásait, házait, sőt gyümölcsfáit mutatja be.

Ebben az időszakban is megtartották a hagyományos  szabad beépítési formát, továbbra is jellemző a fentebb leírt szeres elrendezés, és a fagerendákból (boronákból) felépített ház.

Nagyon meglepett, hogy a skanzenben külön bemutatták az ősi magyar alma, szilva és körtefákat, kormin szőlőt. A magyar fajták külön jellegzetessége, hogy nem volt szükség permetezésre, növényvédő szerekre, mégis ellenállt a betegségeknek, és ontotta a zamatos gyümölcsöket.

Kormin Amerikából származó szőlőfajta, itt, az őrségben lugasszerűen futtatják vesszőit, szörpöt, dzsemet, pálinkát készítenek belőle.

Ilyen lugasra futtatják a kormin-t. 

Talán Csörgőszer őrizte meg leginkább a középkori házakat. Ilyen épületekre és bejárati ajtókra bukkantunk.
 
A falu utcáján sétálgatva a helyiek hatalmas szemekkel követték lépteinket - hét közben úgy látszik nem jár erre idegen -  majd az egyik gazda megkérdezte, mit keresünk errefelé. Mondtuk, hogy nézelődünk és tókát keresünk. Meglepődött, hogy valaki kifejezetten azért jön a faluba, hogy tókát keressen, de azért  készségesen megmutogatta  a ház közelében elhelyezkedő, alig 2-3 méter átmérőjű kis tavat. Majd egész mesét mondott a tókáról: Ha kis gödröt ásunk, akkor az eső meggyűlik ezekben a mélyedésekben,  az agyagos talaj miatt azonban nem tud leszivárogni a mélybe, így megmarad a víz. Partján vízinövények burjánoznak, vizében gőték és békák élnek, vizével a háziállatok csillapíthatják szomjukat.  Arról nem is beszélve, hogy mennyire barátságossá teszi a környéket.

A  hely hangulatához hozzátartozott, hogy húsvét után lévén a házak előtt ilyen farönkökre festett barátságos nyuszik figyeltek, és színes tojásokkal díszített fák integettek nekünk.

Mindent összevetve különleges hangulatú helyen sétáltunk, kerékpárral is kiválóan bejárható lett volna. A falvak között nem túl nagy a távolság, az emelkedők sem tűntek vészesnek (autóból). Hétvégén több réteses és vendégfogadó lett volna nyitva, így azonban jobban megfigyelhettük a szerek mindennapi életritmusát, magányosan bolyongtunk az erdőkben a Zala folyó kanyargós medre mentén.