2018. november 15., csütörtök

Keselyűsi Sió holtágak

Hétvégén újra Gemencen jártunk, ahol most  Keselyűs felé vettük az irányt. Gemenc északi részén, Szekszárd közelében a Sió folyó lefűződött holtágai hatalmas vizes felületet képeznek. A nyugodt, víztükörben elmosódottan tükröződött a part menti fák halvány pasztell színekbe burkolózott lombkoronája.
A csendet csak a vadkacsák ijedten felreppenő csapatának szárnycsattogása verte fel időnként. A szürke gémek mozdulatlanul álltak a nádas szélén, és 200 méternél közelebb nem engedtek magukhoz sajnos. Olyankor méltóságteljes halk röpttel távoztak.

A holtágakon horgászok ültek csendesen a csónakjaikban, bőséges zsákmányban reménykedve. Turista alig háborgatta a vidéket, szinte egyedül voltunk a Bárányfok felé vezető úton.  A Sáros alja nevezetű helyen egy kis  kilátóból lehet szemlélni a tájat, megfigyelni a madarak röptét. Itt a figyelmünket  leginkább egy kis lila gomba kötötte le.
Elszakadva a kilátótól és a gombától kis tavak, mocsaras rétek szakítják meg a telepített erdő szabályos rendjét. Ide már nem jutnak el a horgászok ladikjaikkal.. A tó szélén hatalmas sáros dagonyázó tanúskodott a vaddisznó konda reggeli ejtőzéséről, most azonban két hattyú zavartalanul élvezhette a nyugalmat
Ha a széljárás úgy hozta, halkan megzörgette a száradó faleveleket. Ez volt az összes zaj, ami eljuthatott a fülünkig.
Part menti fák
A Keselyűs Hajózsilipnél már jobban zajlott az élet. Találkoztunk néhány kirándulóval és biciklistával  is - ez utóbbiak a Gemencet körbevevő gáton folytatták útjukat - de a nyugalmat igazából csak  a zsilipnél haragosan zubogó víz hangja zavarta meg.
Zsilip után a Sió folyó Duna felé vezető szakasza láthatólag igen alacsony vízállással.
Hazafelé
Sötétedéskor Keselyűsnél


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése