Ködkísértet nézett körül a János-hegy tetejéről

A sötétség lassan tisztul, a fejemben képek ugrálnak, lassan eszmélek. Reggel van. Kinyitom a szemem. Az ablak mögül szomorú, felhős idő kandikál befelé. Megnézem a telefonom: a Normafánál csupa köd minden. Kipattanok az ágyból, öltözködöm. Van 3 szabad órám, addig megjárom a ködöt! Hátha süt a nap az Erzsébet kilátónál. Oly régóta terezem, hogy elcsípem, ahogy épp csak a fák teteje bújik ki a ködpaplan alól. Hátha ma sikerül!

7 órakor már leparkolom az autót és nekivádok a misztikus hangulatú erdőnek. Csupa csöpögő nedvesség minden. Csudaszép és cuppanósan csendes!  Az erdőben néhány kutyás már kóvályog, amúgy nyugis minden.  

Időnként megállok egy-két fotó erejéig, de inkább jó ütemben haladok felfelé, néha még futok is. Közben időnként csaknem kisüt a nap, ilyenkor kicsit megijedek: jajj, mégsem lesz köd a hegytetőn! Majd szégyellősen újra párába burkolózik a fényes korong. Akkor meg: jajj, nem fog sütni odafent! Szóval semmi sem jó - mosolyodok el magamon, és úgy döntök, inkább nem jajjongok, meg siránkozok, hanem annak örülök, ami megadatik. 

Végül ott állok a kilátó lábánál, mindenhol köd gomolyog. Felcsavarodok a tetőre a lépcsőkön. Alátekintek és nem látok mást, csak kavargó felhőket alattam, felettem és körülöttem. Nem is olyan magasan tompán fénylő korong a nap. 

Épp indulnék lefelé, amikor megindul a szél és végigfuvint a tájon. Fellebenti a ködfügönyt, s egy pillanatra a kilátszódó  sárguló lombkoronát aranysárga fénybe borítja a reggeli napsugár. Aztán újra sűrű paplan, majd fuvallat, és megkezdi táncát a Fény és a Köd az erdő felett. 

Lenyűgözve bámulom az előadást. Közbe a kilátó háta megetti rész is beszáll a játékba.

Ugyanez a jobb oldalon.

Majd a bal oldalon: 

Majd újra elöl. 

A látvány minden várakozásomat és képzeletemet felülmúlta.

A legnagyobb meglepetés az volt, amikor megjelent a ködkísértet, vagyis a Brocken-hegyi kísértet, mely akkor keletkezik, amikor az árnyék a ködre vetül. Ilyenkor még egy glória rajzolódik az árnyék (jelen esetben a kilátó csúcsának árnyéka) köré. Sőt egy nagyobb ködszivárvány is kialakult, még sejteni lehet az alábbi kép bal oldali harmadolójában, merre is mehetett az ív. 

Az idő elszaladt, egyre többen érkeztek a kilátóba. Először csak inkább futók, aztán kutyások is. Lentről is meglepően sokan fotózták az épületet, mikor leértem megértettem miért. Nem mindennapi látványt nyújtott. 

Szívesen töltöttem volna több időt is a hegyen, de várt a Márton napi libasütés és a gyerekeim, így futva tettem meg lefelé az utat.