Hínárok és lepkék

 vvx

Zsilipelés

 

Borkóstolás a Kőporosi pincesoron

Hercegkút "felvégen" fekszik a Kőporosi pincesor, az "alvégen" pedig a Gombos-hegyi pincesor. Mindkét pincesoron négy szinten, egymás fölött helyezkednek el a földbe vájt pincék. A háromszög alakú bejárat mögötti egy, két, illetve három ágú pincejáratok boltívét zöld fű és vadvirágok borítják. 2002-től a világörökség részét képezik. 

A Tokaji Borvidék többi pincéjéhez hasonlóan a járatokat puha riolittufa kőzetbe vájták. Vannak pincék, melyek a településsel egyidősek, egykoron minden lakóházhoz tartozott egy pince. 

A pincék ajtaja felett álló évszámok a felújítás évét mutatják, én csak a II. világháború utáni feliratokkal találkoztam, de a tájékoztató tábla szerint a legtöbb pincét a 19. században építették a betelepített sváb családok. 

A pincesorok között több helyen is kellemes, árnyas fák között van kialakítva tűzrakó hely. 

Ahogy bóklásztam a pincék között egyszer csak megállt mellettem egy régi Simson motorral egy fiatalember, és beinvitált a pincéjébe. Mesélt egy kicsit a borokról, a terveiről. Megbeszéltük, hogy este visszatérünk családostul egy kis borkóstolásra. 

Így aztán  Füzérről egyenest ide vezetett az utunk. Éhesek, fáradtak és izzadtak voltunk a forró kirándulós nap után, de a férfiak különös izgalommal várták a borkóstolási lehetőséget. Az ifjú gazda valóban ott ült a pincéje bejárata előtt, épp egy másik vendég családdal beszélgetett. 

Mi is csatlakoztunk a csevejhez és nagyon kellemes pár órát töltöttünk itt, a padon ücsörögve, végigkóstolva a gazda összes borát - furmintot, hárslevelűt, félédes és édes borokat, aszút. Kikérdeztük  a borkészítés történetéről, az aszúkészítés rejtelmeiről, arról, hogy milyen volt gyereknek lenni a pincesorok között. Beszélt a sváb családi múltról, hogyan hurcolták munkatáborba őseit a háború után, és mesélt jövőbeli terveiről.  Jó volt hallgatni ezt az élete elején járó  céltudatos, reményteljes fiatalembert, tele tervekkel és reményekkel. Sok sikert kívánok neki!

Kiderült, hogy milyen összetartó és segítőkész a borász közösség a pincesoron, ennek ellenére mindenkinek magának kell kikísérleteznie és a saját kárán megtanulni a borkészítés titkait, így aztán minden bor egyedi!

Végén természetesen vásároltunk is a jóféle borából. Ajánlom mindenkinek Stumpf Péter pincészetét és borait!

Tokaj és a Bodrogzug

Tokajba kb. délre érkeztünk, és az izzasztó forróság miatt egyenest a strandra mentünk. Rövid fürdés és gyors ebédelés után kenukat béreltünk, és tanácsot kértünk, merre érdemes eveznünk? A kétes küllemű hajó és felszerelés birtokában felfelé indultunk a Tiszán, áthaladtunk két híd alatt is,  majd a Bodrog és a Tisza összefolyása után a Bodrogon folytattuk tovább a túrát. A folyó szép csendesen csordogált, nem volt nagy az áramlat, könnyedén eveztünk felfelé a számtalan motorcsónak verte hullámok ellenére is. Kb. 5 km megtétele után letértünk jobb kéz felé egy kis ágba. Mintha megállt volna a folyó. A part menti fák között egy tanösvény táblái tűntek fel, a part mentén mindenféle vízinövények, vízitök, sulyom, kolon ringatózott az evezők keltette hullámverésben. 

A távolban egy régi zsilip maradványai tűntek fel. 

Átkelés a régi zsilipkapun.

Itt még csendesebb lett a víz. Mindenfelé madarak röppentek fel, kócsag, szürke gém, bakcsó nyújtogatta felénk a nyakát. Még egy darabig eveztünk előre, de sajna vissza kellett fordulnunk, hogy időre visszavigyük a hajókat a kikötőbe. Ekkor már nagyon bántam, hogy  nem indultunk korábban, a kis ágból még többfelé ágaztak el újabb izgalmas felfedezni való rejtekes zugok. 

 

Az evezés után már csak egy rövid esti sétára maradt idő Tokaj belvárosában. Sajna éppen rengeteg helyen folytak felújítási munkálatok, de azért így is megkapó a városka egyedi hangulata. 

Meg kellett állapítsam, hogy ezen a vidéken minden a Rákócziakra és a szabadságharcra emlékeztet: Végigsétáltunk a Rákóczi utcán, elhaladtunk a  Rákóczi Étterem és Kávézó zárt ajtaja, valamint II. Rákóczi Ferenc lovasszobra előtt (melyet a szabadságharc kitörésének 300. évfordulójára állítottak). 

A Rákóczi utca a Kossuth térbe torkollik, ahol meglepett a teret uraló  neoromán stílusban épült  Jézus szíve  római katolikus templom szépséges épülete. Kis tornyocskájával inkább egy mesebeli várhoz hasonlított első pillantásra, mint templomhoz. 

A városban tett rövid séta után hamarosan hazafelé vettük az irányt. Eme villámlátogatás arra volt jó, hogy ízelítőt adjon nekem a Tokaj-hegyalja varázslatos világából és tudjam, ide még hamarosan vissza kell jönni!

Füzértől Hollóházáig

Már Füzér felé vezető országútról messziről látszik a hatalmas bazaltoszlopokon nyugvó hófehér falú vár, mintha éppen most tolta volna ki magából az egykori vulkán. 

• A vár valószínűleg már a tatárjárás előtt is állt, de első írásos említése 1264-re datálódik.
• A vár volt II. András, IV. Béla, majd Luxemburgi Zsigmond tulajdonában. Zsigmond ajándékozta a Perényi családnak, akiknek egészen 1568-ig volt birtokukban. 
• 1526-ban egy évig itt őrizték a Szent Koronát. 
• Báthoryak és a Nádassyak gondozták a várat, majd 1654-ben zálogba adták. 
• 1676-ban a várat felégették. 
• Majd 1686-ban a Károlyiak tulajdonába került, akik még 1936-ban is kisebb felújításokat eszközöltek a váron. 
• A Rákóczi-szabadságharc után a település teljesen kihalt. 
• Trianon után pedig a határ menti közelsége miatt vesztett Füzér a fontosságából és korlátozták a fejlesztéseket a környéken. 
• 2014-2016 között a várat felújították, azóta csodálhatjuk mostani lenyűgöző pompájában. 

Az autót a faluban parkoltuk le és gyalog indultunk a hegytetőre. A vár bejáratánál a kiszabott kapuadó eltántorított minket a vár bejárásától, így a Nagy Milic felé vettük az irányt, ahova végül nem jutottunk el, mivel a nagy hőségre és a rendkívül párás időre való tekintettel egy ponton letértünk Hollóháza felé. 

Hollóházán végre megpihentünk egy árnyékos padon porcelángyár és bolt  retro épülete előtt. Megcsodáltuk a porcelán szökőkút taván a porcelán rózsákat és vízköpő békácskákat. Majd tovább indultunk Füzér felé. 

A várost egy kényelmes kerékpárúton hagytuk el, melynek a végén balra fordultunk a piros jelzésen az erdőbe. Az út kellemesen hűvös volt, bár enyhén emelkedett. Mikor kiértünk az erdőből ott magasodott előttünk a vár. Megkapó látvány volt,  egész felélénkülve haladtunk és fotóztunk tovább!

Füzér kis utcácskáin bóklászva kedves házak között kerestük a megváltó fagyizót, amit végül a vár parkolójában találtunk meg. 

Megyer-hegy kilátója

Séta a Megyer-hegyi tengerszemhez

Sárospatak izgalmas várától kezdődő piros jelzésen haladva érhetjük el a Megyer-hegy csúcsán található tengerszemet. 

Rákóczi-vár, a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása, Sárospatak legjelentősebb műemléke. A magyar nemzeti örökség része. 1708-ban a II. Rákóczi Ferenc ide hívta össze az országgyűlést. A Szabadságharc leverése után osztrák-német eredetű birtokosok kezére került. Az egyik emléktábla szerint a Rákóczi család kultuszának legfontosabb emlékhelye.  

A lányom nagyon izgatottan mesélte, hogy milyen jó Történelmi Játszótér van a várárokban! Kicsit csodálkoztam az izgalmán, lévén csaknem  mindegyikünk elmúlt már 30 néhány évvel, de végül tényleg remeket játszottunk. Lengőhídon keltünk át, várfalat másztunk és faltörő kosként zúdultunk le a drótkötélen. 

A tengerszemhez vezető út mérsékelten izgalmas, ráadásul a piros jelzést valahol elvesztettük és a bicikliúton haladtunk. Viszont az ég folyamatosan dörgött és hatalmas villámok csapdostak a távolban. 

Szerencsére az eső nem esett, és mire felértünk a "hegytetőre" (324 méter) elcsendesedett az idő és a nap is kisütött.  Néztem is, hogy került ilyen "szédítő" magasságba gleccser (lévén a tengerszem eredeti jelentése megolvadt gleccser), de persze ez megint afféle magyaros túlzás, mint a palóc Grand Canyon, vagy a Csepeli Maldív-szigetek.  

A Megyer-hegy és környéke 15 millió évvel ezelőtti vulkáni működés eredményeképp jött létre. Az összetömörödött riolittufát átjáró forró vizes oldatok átalakították a szerkezetét és lyukacsos, darázsköves szerkezetet alakítottak ki. A kovasavas oldatok pedig átjárták a kőzetet, és megnövelték keménységét. Ezáltal különösen alkalmassá vált malomkövek készítésére. Így a köveket már a 15. századtól bányászták. Európa szerte híres volt a "pataki malomkő", messze földre is szállítottak belőle. 

A hegy 600 évvel ezelőtt még teljesen szabályos vulkáni kúp volt, melynek csúcsát és belsejét az évszázadok alatt lassan elhordták. Méghozzá kézi erővel bontották, robbantani nem volt célszerű, mivel a malomkőnek a nagyméretű, stabil szerkezetű kőtömb alkalmas. A fejtés során keletkezett a morzsalékos alapkőzetet,  a malomkőnek nem alkalmas köveket, valamint a földet kisebb meddődombokba gyűjtötték. Ilyet többet is láthatunk a bánya körül. A dombokat benőtte az aljnövényzet, ettől még izgalmasabb felszíni formák alakultak ki. 

A bánya egészen 1907-ig üzemelt. Azóta a területet visszahódította a természet és az összes felhagyott bánya közül talán ez a legszebb és legérdekesebb Magyarországon. 

Meglehetősen ingatag kilátó a hegycsúcson.

A bányában összegyűlt csapadékvíz alkotta tó mélysége elérheti a 6 métert is. Egész sötét színe van talán a mélysége, illetve a benne összegyűlt falevelek avariszapja miatt. A tavat nem táplálja semmiféle forrás, így természetes tisztulása nincs.  A vízben számtalan vízi növény és halfaj él, elegendő ahhoz, hogy a tó megőrizze tisztaságát.  A bányát és környékét természetvédelmi területté nyilvánították. 

A bányászat során a felgyülemlett csapadékvizet a bányászat során azonban el kellett távolítani. Talán ezt a célt szolgálta a terület egyik végén lévő szurdok. A szabályokat betartva csak  ebben a szurdokban lehet besétálni a tóig,  csupán itt kerülhetünk a víz közvetlen közelébe. 

2020-ban Via ferrata pályákat építettek ki a bányafalakon, egyik pálya épp a szurdok végénél indul. 

Visszafelé Hercegkút felé vettük az irányt, egy darabig  a piros jelzésen haladva, majd kis kitérőt téve a piros  T jelzésen haladtunk. Mintha igazi esőerdőbe jutottunk volna!

Innen a szőlősorok végén visszakeveredtünk a kerékpárútra, ahol a fura dörgős-esős nap után különös színekbe öltöztek a felhők. 

Táborhelyünkön pedig ilyen világvége hangulatúra festette az elhagyatott játszóteret a naplemente. 

Forrás: https://tengerszeminfo.hu/tengerszem/

Hol is tart a mádi zsidó?

 "Ott tart, ahol a mádi zsidó!" - ezt a mondást talán mindenki ismeri az országban. Akkor használjuk, ha sok fáradtságot fordítunk valamilyen ügyre, ami aztán mégsem lesz sikeres. 

A történet gyökere valamikor a 18.századra tehető. 

A zsidók Galíciából (Lengyelországból) települtek be Mádra a 17. század elején. Bekapcsolódtak a szőlő és borkereskedelembe. Mind a külföldi, mind a magyar nemes urak támogatását élvezték, és nagy lendülettel vetették bele magukat a szőlőtermesztésbe, kóser bort készítettek, melyet nagy sikerrel forgalmaztak is.  Persze a bor attól kóser, hogy nem érinti tisztátalan kéz, ezért a borkészítés és a borkereskedelem minden mozzanatát zsidók kellett véghezvigyék. Így szép számmal akadtak köztük borászok, kereskedők és fuvarosok is. 

Történt egyszer, hogy a mádi izraelita fuvaros Tarcalra indult a megrakott szekérrel. Befogta a lovat a rakomány elé, felült a bakra, irányba állította a szekeret, elindította a lovat, majd - talán a  szíverősítő pálinkától, vagy a korai indulástól -  elbóbiskolt. A ló szerencsére tudta az utat, így nem nagyon kellett irányítani, ment az orra után.  Igen ám, de valahol útközben az éjszakai mulatozásból hazatérő legények útját keresztezték, akik megfordították az alvó fuvaros lovát, aki innentől hazafelé vette az irányt, és mikor megérkezett, boldogan nyerítve ébresztette gazdáját, aki persze nem értette a történteket. 

A történet talán igaz, talán csak legenda, a szólás azonban fennmaradt. 

A mádi zsinagóga hazánk legrégebbi zsinagógája

Az is igaz, hogy egész a második világháborúig a mádi lakosság szerves részét képezték a zsidók, (a népesség mintegy harmadát tették ki), rabbiképző iskola is épült a környéken, valamint több városban is emeltek zsinagógát. 

A mádi ortodox zsinagógát az 1795-ben emelték, ezzel kis hazánk legrégebbi zsinagógája, mintegy 150 évig szolgálta a szidó hitközséget.
Az épülethez zsidó férfiak, nők és asszonyok hordták a köveket, mivel idegen hitű személy nem építhette azt. 

A férfiak bejárata az épület déli oldalán 

 Az épületet a barokk és a copf stílus harmonikus keveredése jellemzi. Kilenc oszlopú nagyterme a lengyel-litván reneszánsz találmánya, a tanításra és az imára rendelt tér lényegét fejezi ki.
Mintegy130 fő befogadására képes. 
 Az épület közepén tóraolvasó asztal fölé egy kupola emelkedik. 

 

A feliratokat stilizált kvadratikus betűkkel írták.  A belső tér falain elhelyezett feliratokat díszes pajzsba foglalták. 

A bejárat fölött a női karzat látható. 

A felújított zsinagóga bekerült a világ 100 legszebb zsinagógája közé

A II. világháborúban a zsidó lakosságot elhurcolták, közülük mindössze csak 40-an térnek vissza egykori falujukba, de 56 környékén ők is elhagyják a környéket. Így a zsinagógának nem volt gazdája, folyamatosan pusztult. 2000-ben a New York-i World Monuments Fund Jewish Heritage Grant programja kezdeményezte a zsinagóga feltárását, a felújítási munkálatok 2004-re értek véget.   Említsük meg  a tervezők nevét is: Wirth Péter és Benkő Ágnes, a történész munkatárs pedig  Dávid Ferenc volt.

A felújítás annyira jól sikerült,  hogy 2005-ben Europa Nostra-diplomával jutalmazták, valamint egy zsinagógákkal foglalkozó könyv beválasztotta a világ 100 legszebb zsinagógája közé is. 

Tokaji zsinagóga

Források:

http://www.mad.info.hu/zsinagoga

https://csodarabbikutja.hu/hu/madi-csoda/zsinagoga

https://www.origo.hu/tudomany/20180327-a-helyes-valaszert-a-hires-tokaji-borvideket-kell-felkeresnunk.html