Földtörténet középkorában a Dunántúli-középhegysége területén a Tethys-óceán borította. Ebből a tengerből ülepedtek le a Bakony eredeti üledékes kőzetei. Majd később, ennek a tengernek egy mélyebb részén vált ki Úrkút karbonátos összetételű mangánérce is. Hazánkban nagy mangánérc telepek Úrkúton a Csárda-hegyen és Eplényben vannak.
Amikor a tektonikai mozgások hatására megkezdődött a hegységrendszerek felgyűrődése, a Bakony területe is szárazra került. Az ekkori trópusi éghajlaton játszódott le a mészkövek karsztosodása és a bauxitképződés.
Ezután még néhányszor rövid időre víz alá került a terület. Ezen időszakok alatt jellegzetes ősmaradványokat, hatalmas egysejtűek vázait tartalmazó mészkő képződött.
A lehulló csapadék a levegő és a talaj pórusaiban lévő széndioxid tartalmát feloldja, ezáltal a víz enyhén savassá válik, kioldja a mészkövet és az elszivárog a kőzet repedésein keresztül. Minél melegebb az éghajlat, annál gyorsabban zajlik le a folyamat, annál meredekebb, élesebb formák alakulnak ki.
Az 1910-es években fedezték fel a környéken a mangánércet, s kezdték meg a bányászását. Szerencsére a fejtés kézi erővel történt, így jórészt megmaradtak az eredeti kőzetformák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése