(Talán a fagylefolyás miatt? Amiről alig valamit találtam a Google-n, csupán csak annyit, hogy ha ezt jól használjuk, akkor megterem kis hazánkban is a füge és a kivi. A fagylefolyási jelenségnek köszönhetően a téli éjszakákra jellemző kritikus hőmérséklet a dombokon nem alakul ki, hiszen a nehéz hideg levegő lehúzódik a völgyekbe.)
Békés, nyugodt nap után, a szellő sem mozdult, az eget vékony felhőréteg borította. A nap eltűnt a látóhatár alatt, alulról azonban utolsó vérvörös sugaraival lángba borította a felhők alját.
Egy ponton azonban a felhőben ellipszis alakú luk nyílt, valószínűtlenül kéklett át rajta az égbolt.
Mint utóbb kiderült, ez egy viszonylag ritka légköri jelenség, lyukfelhőnek hívják. Akkor keletkezik, amikor valami, pl. egy repülőgép áthalad a vékony felhőrétegen.
A felhőben a vízcseppek a magasban túlhűlt állapotban vannak, azaz 0 fok alatt még mindig folyékony halmazállapotúak. Ekkor a repülőgép nyomán az áramló levegő nyomása lecsökken (mint tudjuk fizikából), a vízcseppek pedig a hirtelen lehűlés miatt megfagynak. a kristályosodás láncreakcióban terjed tovább, kialakítva a "lyukat" az felhőben. Ez a lyukfelhő.
Majd a kialakuló jégkristályok a felszín irányába kezdenek hullani, és a lyuk mentén függőleges, vagy ferde irányú szürke- kék sáv alakul ki. Ez gyakorlatilag egy esősáv, ami azonban még földet érés előtt elpárolog, ezért effektíve csapadékhullás nem történik.
Ezt a kísérőfelhőt nevezik virgá-nak, vagy hullósávnak.
Mindez naplementével párosulva elképesztő látványt nyújtott!
forrás: Légköroptikai jelenségek
Megtapasztaltad már, hogy bizonyos dolgoknak megvan a saját helye és ideje? Néha nem is értjük, hogy kerültünk bele a szituációba, miért mentünk el arra a helyre, eseményre, miért pont azzal találkoztunk, akivel találkoztunk. Amikor ott vagyunk, azonban pontosan érezzük, hogy itt és most jó helyen vagyunk.
A téridő bonyolult rendszerének ama csomópontja, amit ÉN-nek nevezünk arra törekszik, hogy egységbe és harmóniába kerüljön a világgal. Csak figyelni kell magunkra, a külvilág rezgéseire, észre kell venni a hívó jeleket és készen állni a találkozásokra. Van, hogy sikerül nyitottnak lennem, és befogadni ami jön.
Valahogy így alakult ez ezen a hétvégén. Régi barátokkal akartam találkozni, aztán amikor nem jött össze, a családot próbáltam rávenni egy pilisi vadregényre, végül azonban sógornőmmel látogattunk el Rácalmásra, a Nagy-szigetre.
Hogy lett a több fős, nagy, erdei túrából tartalmas beszélgetésbe mélyedő ártéri kalandozás? Nos ez az univerzum akarata, egyszerűen ezt kellett tennünk.
Ráadásul Rácalmáson egyszer régen már bóklásztam, de teljesen elfelejtettem. Akkor nyár volt, forróság, szúnyog és árvíz, így csak a szigorúan vett széles erdei úton baktattam, s hamarosan menekültem a millió vérszívó elől. Majd elfeledtem az egészet.
Most azonban egymásra találtunk: érdekes beszélgetéssekkel, a sziget rejtett ösvényeivel, uszadékfákkal borított Dunaparttal, titkos holtágakkal, varázslatos őszi színekkel, változatos erdővel, és boldogságtól megrészegedetten vágtázó kutyáinkkal.
Idén többször is találtam ilyen gombát, erdőben jártomban. Másodszorra már egész jól felismertem koncentrikus körökben erőteljesen pettyezett félgömb alakú kalapjáról.
 |
| Kalapja kúp alakúból púppal kiterülő, széle sokáig aláhajló. |
 |
| Lemezei sűrűk, szabadok, a tönkjén fehér gallér is található. |
Forrás: Miskolci Gombász
 |
| 2–4 cm magas, karcsú, kezdetben tűszerű, később szélesen lapított alakú. |
 |
| Felső része agancs szerűen elágazó. A szaporítósejtektől (konídiumok) fehéren lisztes, alsó része feketén nemezes. |
 |
| A termőtestek a termőtestpárna kéregszerű részébe süllyesztettek, aprók, fekete színűek. Márciustól májusig, ritkán már késő ősszel fejlődnek. |
 |
| Az agancsgomba ágainak felső fehéres részéről porszerű sejtek válnak le, amelyeket a szél ugyanúgy terjeszt, mint az igazi spórákat. Ezekből is újabb gombatelepek keletkezhetnek. Ezek a porszerű sejtek láthatók a képen a gomba alatta a földön. |
