Csörgő-patak völgye a Mátrában

Mátrakeresztesről a piros jelzésen haladtunk Galyatető irányába a patak mentén.  Mit haladtunk?  Szökdécseltünk szikláról sziklára, kidőlt fatörzseken egyensúlyoztunk, patakmedren keltünk át, hogy aztán a túlparton  néhány méter megtétele után visszalépkedjünk a csúszós köveken, ügyelve, hogy száraz maradjon a zoknink. Elbűvölve baktattunk a part mentén, kezünket megmártottuk a jeges vízben, hallgattuk a folyó zúgását, élveztük a fák között betűző napsütést. 

A patakvölgy romantikája magával ragadott. A hegyoldalban mohás sziklák, a csúcson hatalmas sziklatömbök kísérték lépteimet. Egy-egy barlang láttán felötlött bennem, hogy talán Vidróczki is azokban az üregekben   talált menedéket, vagy épp itt itatta lovát a patakban. 

A víz sebesen zúgott tova, a sziklákon apró vízesések képződtek, néha megtelepedtem a tövükben és csak hallgattam a víz robaját. Mindez visszahozott a jelenbe, elfeledtetett velem problémákat, a múlt eseményeit és a jövő gondjait. Kitisztult a fejem, és felfrissültem, immár készen állok újabb kihívásokra.  

A parton tavaszi virágok után kutattam (a múlt héten már találtam hóvirágot), de végül csak néhány jégcsapra leltem.

A víz fölött átvezető kidőlt fákon megtelepedett mohaszőnyegeken ücsörögtünk, lábunk lógázva élveztük a napsütést. 

Azt akarta tudni, milyen jégcsapnak lenni!

Zöld mohaszőnyegen aláomló vízfüggöny őszi levelekkel. 

Úgy 4 km után elértük azt a pontot, ahol a folyócska több ága egyetlen mederben egyesült, ami mellett addig haladtunk. Innentől azonban több 10 méter széles területen terült volna szét a víz, ha lett volna ehhez elég a mederben. Így maradt a mocsár, az iszap, az itt-ott megbúvó dagonyák. Szeretem az ilyesmi látványát, engem feldobott.
A kiszélesedett ártér azonban egy idő után újra összeszűkült. Meredek sziklafalak fogták közre a fél méter mély patakot. Rövid, de látványos sziklaszurdok között tört át a víz.
 Az egyik szikla csúcsán telepedett meg ez a fa, gyökereivel dacosan fogja körbe és hatol be a szikla repedéseibe. Vajon meddig bírja?

Óriási sziklagömbök között vág utat magának a víz. Átközdve magunkat a sziklák tetején , végül csendesebb részekhez érkeztünk, a folyó békésen kanyarog a medrében. 

A  part menti barlangok tetejéről csöpögő víz a fagyban jégcsappá dermedt. 

Jól esik egy kis pihenés az avarban, a nem túl hosszú, ámde látványos és érdekes út után.