Eső után a Remete-szurdokban

Épp egy kiadós zápor után érkeztünk a szurdokba. A fákról még nagy cseppekben folyt a víz, a talaj ázott és csúszós volt, a völgyben a folyó megvadulva szaladt tova. Még sosem láttam ennyi vizet benne! Több helyen kis vízesések alakultak ki a sziklák között.

 A nap végre kisütött, fénye bejárta az erdőt. A párolgó vízen áttűző napsugarak elvarázsolták az erdőt.

A barlangoknál a hegycsúcs felé vettük az irányt. A meredek úton a felázott sáros föld kicsúszott a talpunk alatt, a fatörzsekbe kapaszkodva próbáltunk feljebb jutni. Minden lépésnél hatalmas adag esővíz zúdult így a nyakunkba, de végül feljutottunk.

Reménykedtem, hogy talán szivárványt is látunk, de ebben a kegyelemben nem volt részünk, a kilátás azonban így is pazar volt!

Balra előttünk kanyarog a völgy, jobb kéz felől pedig egy új lakónegyed egyforma házai sorakoznak szép rendben.

A völgybe visszaereszkedni sem volt könnyebb, mint felfelé. Meglepően sok kiránduló igyekezett felfelé és lefelé egyaránt.

A völgy végén, a patak befolyásánál kiszélesedik a meder és kanyarog a folyó, lerakva hordalékát.

Legtöbbször itt sem található sok víz, csak a kidőlt korhadó uszadékfa halmok  sejtetik, hogy micsoda ereje lehet a víznek!

 A kora esti nap már narancsos fénybe borítja a fákat.