Előző rész | Folyt.köv.
(október vége)
Az éjjel esett az eső, az égen sötét fellegek úsztak. Murmi épp napi tisztálkodását végezte a bejárat előtti homokos parton, amikor Hódnagy megérkezett éjszakai körútjáról.
Izgatottan jelentette:
- Újra kidőlt egy fa! Ezúttal egyenest a vízbe esett. Gyertek gyorsan, nagyon finom lakoma vár ránk!
Hamarosan együtt úsztak a Folyón lefelé, meg sem álltak a hatalmas fűzfáig. Egész pirkadatig hántották ágairól a kérget. Úgy elmerültek a falatozásban, hogy észre sem vették a közeledő kétlábút. Szerencsére a kétlábúnak esze ágába sem volt zavarni őket, csak ült a távolban, mint egy hatalmas mozdulatlan szikla és lélegezni sem mert.
- Ideje hazamenni, már világosodik! - vezényelte Hódanyó és a család engedelmesen úszni kezdett az Odú felé.
Gurmi azonban észrevétlenül visszakanyarodott a víz alatt és elégedetten mormogta:
- Még ezt a legfinomabb falatot megkóstolom. Most legalább nem akarja Cserke is pont azt rágni, amit én.
Leharapott egy nagyobb ágat és a biztonság kedvéért a vízbe vonszolta. A levelek között elbújva szorgosan rágcsált tovább. A fa harsogva roppant a fogai alatt, s halkan csobogott a hajnali folyó.
Még a legnagyobb falatozás közepette is érzékelte, amikor valami megváltzott. A Folyó távoli zsongást hozott, mely egyre hangosabb dübögéssé változott. Gurmi tudta, mi az, anélkül hogy hátranézett volna.
- A menetrend szerinti Dörgő Doboz. Hogy zakatol! A hangjától nem kell félni, de hamarosan megérkeznek a Hullámok, és akkor jobb, ha nem vagyok partközelben. - dünnyögte magában. - Ezt a falatot még lenyelem, meg még ezt is .. meg ezt is. Jó, már indulok. Nem még ezt is megharapdálom.
A hajó lassan elhaladt mögötte, végül Gurmi egy utolsó harapásával hatalmas botot kanyarított le az ágból és fogával erősen tartva, a mély felé vetette magát és úszni kezdett a Folyón felfelé, ár ellenében.
Még épp jókor, mert a hullámok megérkeztek és nagy dörrenésekkel csapódtak a part menti köveknek. Gurmi azonban biztonságos távolságban volt, sőt még a víz alá is lemerült, hatalmas botját is magával cipelve a mélybe.
- Te merre jártál? Már mindenütt kerestünk! - korholta Hódanyó.
- Nézzétek mekkora zsákmányt szereztem! - felelte büszkén. - És még a Dörgő Hullámokat is kicseleztem!
- Jó, jó - mosolygott Hódnagy - ,de most már gyere aludni, teljesen kivilágosodott!
A kis család összegömbölyödött puha fahánccsal bélelt hálószobájukban. Orrukat egymás oldalába fúrták és békésen, teli hassal aludtak sötétedésig.
Előző rész | Folyt.köv.
