2024. június 26., szerda

Hétlétra-szurdok és a Nagykőhavas csúcsa

Viszonylag korán érkeztünk Alsótömösre (Timișu de Jos), túránk indulópontjára, így még simán találtunk parkolóhelyet, még árnyékban is. Az autók között kóválygó  helyi román rögtön el is kért tőlünk ezért 10 RON-t. Papírt cserébe nem adott, csak remélni tudtuk, hogy jogosan szedte a pénzt, és nem jön még valaki díjat szedni. Hamar túllendülve a talányon, a  Hétlétra-szurdok (Canionul Sapte Scări) felé vettük az irányt. A korai időpont ellenére már sokan hátizsákkal felszerelkezve vágtak neki az erdőnek.  

Kiérve a faluból felszakadozott a tömeg, az út szélén azonban néhány árus már pakolta a portékáját: vízhűtéses tárolóvá alakítotva a patakot.

Mi a terv a fűrésszel vajon? 

Az út a Sipoly-patak által vájt völgyben  vezet, gyönyörűséges fenyőerdőben, meredek hegyoldalak között. 

A vízesés előtt már ott álltak a pózolók.

A Hétlétra-szurdok bejáratánál leperkáltuk a belépőt, majd az eladó utánunk szaladt és megpróbálta még egyszer elkérni a jegy árát. Egyáltalán nem értettem, mire alapozta, hogy ki fogjuk fizetni újra. Egy darabig próbálta magyarázni az érveit, majd legyeintett egyet és annyiban hagyta a dolgot.
A szurdokban elérve az első létrát, kicsit megrémültem a sorban álló emberek látványától. Pontosabban fogalmazva: sorban állásra számítottam, csak arra nem, hogy ez a sor hosszú percekig alig mozdul.

Az első létra ugyanis csaknem függőlegesen vezet fel kb. 20 méteres magasságba, s itt bizony lassan lehetett csak haladni. 

Utána azonban eloszlott a tömeg, a szurdok maradék kilenc rövidebb létráján már  mindenki haladhatott a saját tempójában.  A kanyon maga nem hosszú, alig 300 méter, és van elkerülő útvonal is, ha valaki nem szeretné a létrákat megmászni. 

A sziklafalak között kellemesen hűvös volt a levegő, a beígért nyári forróságból itt mit sem lehetett érezni. 
Hihetetlen, hol tudnak növények megtelepedni. 

Kissebb vízeséshez rövidebb létra dukál. 

Fentről lefelé szédítő a látvány. 

Sziklafalba vájva vezet az út. 

A kellemes mikroklímának köszönhetően szikla és buja növényzet nem összeegyeztethetelen. 

A szurdok végénél kiszélesedik az erdő, a patak csobogása elhalkul, újra jól kivehető a madarak csicsergése. 

A nagy vízesések zúgókká szelídülnek. 

Sziklák közé ékelődött szikla. 

Útközben több kiránduló is megállított, érdeklődött, hova tartunk, honnan jöttünk. Többnyire románok. Úgy tapasztaltam, rendkívül szeretnek szóba elgyedni és mindenfélét megtudni a többiekről.  

A szurdokban felfelé haladva többször is hallottunk hangos sípszót. Így az egyik érdeklődő romántól megkérdeztük, mivégre fütyülnek szinte folyamatosan? Mutatta, hogy neki is van sípja, meg is fújta. Kérdeztem, hogy tán csak nem a medvék miatt? Mondta, hogy ugyan, ezek "educated bears",  nem jönnek erre az útra. No, hát úgy legyen!

Az erdő sűrűjébe betörő napfény játéka a leveleken megkapó látvány. 

Egy hosszú, meredek kaptató után érünk ki az erdőből. Itt hét ágra süt a nap, dől rólunk a víz. Gyönyörű, virágos rét, pazar panoráma, barátságos menedékház hívogat. 

Megpihenünk kicsit egy fenyő árnyékában, majd a csúcs felé vesszük az irányt.

Úton a Nagykőhavas-csúcs felé. 

Meredek, sziklás kaptató vezet a két szikla között, de a látvány visszatekintve megéri a fáradtságot. 

Ezután már lankásabb táj következik. Szinte megszelidülnek a hegyek, a harsogó zöld fű vakítóan világít a napsütésben. 

Csúcsfotó



Ez a kaptató lefelé is kihívás volt. 

Úton vissza, a menedékház felé. 

Róka lapul a réten. Igazából nem is lapult. Kunyerált. 
Még egy mosolyt is az arcára erőltetett, hogy megnyerőbb legyen. 

Kicsit pihentünk a virágok mellett heverészve, majd elindultunk lefelé a hegyről. 

A lefelé vezető út sokkal kevésbé volt látványos és meredek, mint felfelé. 

A Locus szerint 19,7 km-t tettünk meg és 1835 métert emelkedtünk. Ez utóbbi nekem kicsit soknak tűnik, mivel 692 méterről indultunk és 1847 magasra kapaszkodtunk fel. Lehet, hogy csak a kanyon mélyén bolondult meg a gps, és összevissza mért mindent. Mindenesetre rendkívül kimerültnek éreztem magam a túra után, de csodálatos nap volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése