A Halásztelek és Tököl közötti Duna menti ártéri erdőről már több barátom is mesélte, hogy csudaszép hely, azonban mindezidáig nem jutottam el ide. Váratlanul adódott a lehetőség, és én lelkesen mondtam igent a felajánlott útra. Izgatottan vártam a túra napját, s nem is sejtettem, hogy ilyen szép vadregényes helyre jövünk.
Érd Ófaluban az egykor jól prosperáló Termál Hotel mellett felújították az artézi kutat. Biciklitúránk első állomásaként ez a kutat látogattuk meg. Elvileg a vize ivókúrára is alkalmas, a rend kedvéért meg is kóstoltam, kénes-büdös szaga azonban nem csábított arra, hogy további kortyokat is nyeljek belőle. Innen az egykori Római-úton, borospincék és útépítő munkások között elhaladva tekertünk fel az emelkedőn (épp most újítják fel az utat, gyönyörű kő burkolatot kap), majd a Sánc-felé vettük az irányt.
Az út itt őszibarackosok és hétvégi telkek között vezetett. A hegy tetejéről, az egykori földvár helyéről megcsodáltuk a Dunára nyíló csodás panorámát. A késő délelőtti időpontban kevésbé mutatkozott fotózhatónak,így csak a hegytetőn lévő keresztről készült kép.
A Sánc-hegyen bronzkori (Kr.e. 1600 körüli) földvár nyomai láthatók, ahol ásatásokat folytatnak, így ez konkrétan egy hatalmas letakart gödröt jelent. Az interneten talált leírás szerint:
Százhalombatta felé még a Hun-halmok előtt lekanyarodtunk balra egy alig észrevehető füves úton. Az Ófalu közepén szépen rendbe hozott főtér fogadott minket, takaros kis templommal.
A kompot pár száz méter után érjük el, megállapítottuk, hogy minden órában indul a hajó Tököl felé. Az alig 20 perces várakozást békésen ücsörgéssel töltöttük a Duna partján, elmerültünk a táj békéjében,
majd mire visszaértünk a kikötőhöz, a hajó már a folyó közepén járt. Így tekertünk egyet Százhalombatta jellegzetes gyárkéményei körül.
Legnagyobb meglepetésemre a falu közepén áthaladó folyóban egy szürke gémet és egy kócsagot láttunk ácsorogni.
A komphoz jóval a kiírt indulási idő előtt értünk vissza, sikerült is végre elérni a csatlakozást és békésen átevickéltünk a túlsó partra, Tökölre.
A tököli kompkikötő külön megér egy bejegyzést, a 60-as évekből itt maradt étkezdéjével, a parton álló szépen karban tartott hajóval, és egy rozsdásodó kotróhajó ronccsal a Duna öblében.
Az igazi kaland azonban itt kezdődik.
A földút a Duna menti kaszálók között vezet, mi ehelyett a part menti ösvényt választottuk. Jelen helyzetben ez azt jelentette, hogy néhol hatalmas sártengeren kellett átemelni a biciklit, néha pedig elakadtunk a mély homokban.
Pár helyen a Duna vize lepte el az utat, és pedálig merültünk a vízben. Már azt hittem, elérem újra a száraz utat, amikor fogságba ejtett a víz, a bicaj balra dőlt, így letettem a lábam. A vízbe. A többiek lelkesen magyarázták a vízen átkelés technikáját - no majd legközelebb! Annak is örültem, hogy nem estem bele egészen a folyóba.
Innentől már nem aggódtam, hogy vizes leszek, egész megnyugodva haladtam tovább göcsörtös gyökerek és vizet síró fák között.
Ezen a partszakaszon a Dunának több holt ága is lefűződött, kis tavakat hozva létre a fák között. A blog alján lévő térképen látszik mennyi kis állóvíz alakult ki a folyó mentén.
Az éppen virágzó nyárfa pihéi békésen pihentek a mozdulatlan víz tetején, lengedeztek a fák vékony ágain, megpihentek a pókhálókon.
Hatalmas élmény volt az ártéri erdő hűs fái között tekerni. Ha elég gyorsan haladtunk, még a szúnyogok sem árthattak nekünk.
Ezt a veszélyt csak néhány mocsári nőszirom és nefelejcstenger kedvéért voltam hajlandó bevállalni.
Mire kiértünk az erdőből, hatalmas sötét fellegek mutatkoztak előttünk, dörgött, esővel fenyegetett az idő. A vízművek betonozott útjain azonban már elég gyors tempóban haladtunk. Halászteleknél felhajtottunk a 0-s hídra. A Hárosi-öböl végénél Budafok felé kanyarodtunk és így tértünk vissza Érdre.
Bár a túra hossza nagyjából csupán 30 km, de a tököli partszakasz nagyon fárasztó volt számomra, mire az érdi dombokhoz értünk a lábam erősen remegett, de lassan, biztosan és elszánt arccal tekertem vissza kiindulási pontunkra. Elvileg túratársam is elfáradt, mert ilyen lassú tempót követni rendkívül kimerítő feladat :) !
Érd Ófaluban az egykor jól prosperáló Termál Hotel mellett felújították az artézi kutat. Biciklitúránk első állomásaként ez a kutat látogattuk meg. Elvileg a vize ivókúrára is alkalmas, a rend kedvéért meg is kóstoltam, kénes-büdös szaga azonban nem csábított arra, hogy további kortyokat is nyeljek belőle. Innen az egykori Római-úton, borospincék és útépítő munkások között elhaladva tekertünk fel az emelkedőn (épp most újítják fel az utat, gyönyörű kő burkolatot kap), majd a Sánc-felé vettük az irányt.
Az út itt őszibarackosok és hétvégi telkek között vezetett. A hegy tetejéről, az egykori földvár helyéről megcsodáltuk a Dunára nyíló csodás panorámát. A késő délelőtti időpontban kevésbé mutatkozott fotózhatónak,így csak a hegytetőn lévő keresztről készült kép.
A Sánc-hegyen bronzkori (Kr.e. 1600 körüli) földvár nyomai láthatók, ahol ásatásokat folytatnak, így ez konkrétan egy hatalmas letakart gödröt jelent. Az interneten talált leírás szerint:"az ember kihasználta a Duna közelségét, a löszdombok kínálta lehetőségeket. A domb tetejét sánccal és árokkal erősítették meg, földvárrá alakították. A sánc közel 300 m hosszú 150 m széles építmény lehetett. A sűrűn lakott, több száz évig fennállt településen az új házakat az előzőek romjaira építették. Később a rómaiak őrtornyot tartottak itt fenn."
 |
| Sánc-hegy a löszfallal a tököli part felől, tetején a kereszt, a kereszt mögött az egykori földvár ásatási gödre. |
A kompot pár száz méter után érjük el, megállapítottuk, hogy minden órában indul a hajó Tököl felé. Az alig 20 perces várakozást békésen ücsörgéssel töltöttük a Duna partján, elmerültünk a táj békéjében,
majd mire visszaértünk a kikötőhöz, a hajó már a folyó közepén járt. Így tekertünk egyet Százhalombatta jellegzetes gyárkéményei körül.
A komphoz jóval a kiírt indulási idő előtt értünk vissza, sikerült is végre elérni a csatlakozást és békésen átevickéltünk a túlsó partra, Tökölre.
A tököli kompkikötő külön megér egy bejegyzést, a 60-as évekből itt maradt étkezdéjével, a parton álló szépen karban tartott hajóval, és egy rozsdásodó kotróhajó ronccsal a Duna öblében.
Az igazi kaland azonban itt kezdődik.
A földút a Duna menti kaszálók között vezet, mi ehelyett a part menti ösvényt választottuk. Jelen helyzetben ez azt jelentette, hogy néhol hatalmas sártengeren kellett átemelni a biciklit, néha pedig elakadtunk a mély homokban.
 |
| A vízzel elárasztott út ott vezet a bokrok innenső oldalán. |
Pár helyen a Duna vize lepte el az utat, és pedálig merültünk a vízben. Már azt hittem, elérem újra a száraz utat, amikor fogságba ejtett a víz, a bicaj balra dőlt, így letettem a lábam. A vízbe. A többiek lelkesen magyarázták a vízen átkelés technikáját - no majd legközelebb! Annak is örültem, hogy nem estem bele egészen a folyóba.
Innentől már nem aggódtam, hogy vizes leszek, egész megnyugodva haladtam tovább göcsörtös gyökerek és vizet síró fák között.
Ezen a partszakaszon a Dunának több holt ága is lefűződött, kis tavakat hozva létre a fák között. A blog alján lévő térképen látszik mennyi kis állóvíz alakult ki a folyó mentén.
Az éppen virágzó nyárfa pihéi békésen pihentek a mozdulatlan víz tetején, lengedeztek a fák vékony ágain, megpihentek a pókhálókon.
Hatalmas élmény volt az ártéri erdő hűs fái között tekerni. Ha elég gyorsan haladtunk, még a szúnyogok sem árthattak nekünk.
Ezt a veszélyt csak néhány mocsári nőszirom és nefelejcstenger kedvéért voltam hajlandó bevállalni.
Mire kiértünk az erdőből, hatalmas sötét fellegek mutatkoztak előttünk, dörgött, esővel fenyegetett az idő. A vízművek betonozott útjain azonban már elég gyors tempóban haladtunk. Halászteleknél felhajtottunk a 0-s hídra. A Hárosi-öböl végénél Budafok felé kanyarodtunk és így tértünk vissza Érdre.
Bár a túra hossza nagyjából csupán 30 km, de a tököli partszakasz nagyon fárasztó volt számomra, mire az érdi dombokhoz értünk a lábam erősen remegett, de lassan, biztosan és elszánt arccal tekertem vissza kiindulási pontunkra. Elvileg túratársam is elfáradt, mert ilyen lassú tempót követni rendkívül kimerítő feladat :) !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése