Hol van már az egykori zöld, majd színes levélzuhatag? Beterítette hó, mosta a csendes szürke eső. Az egykori zizegő szőnyeg összefüggő ragacsos masszává tapad az erdő alján. Aztán a mélyben megindul az új élet. Lassan, mikromilliméterenként jön a felszínre és elemi erővel töri át a régi, levetett ruhát. A világ megújul megint, az élet utat tör!
Így van ez az ember lelkében is. A dolgok változnak, a gondolatok megkopnak, a megszokás, a megalkuvás, az önmagunknak való kis kegyes hazugságok masszát vonnak a rég elfeledett vágyak köré. De a szívünk mélyén érezzük, ha nem jó felé haladunk. A testünk jelez, a lelki békénk utáni vágy utat tör.
Új nap, új lehetőségek.
Így van ez az ember lelkében is. A dolgok változnak, a gondolatok megkopnak, a megszokás, a megalkuvás, az önmagunknak való kis kegyes hazugságok masszát vonnak a rég elfeledett vágyak köré. De a szívünk mélyén érezzük, ha nem jó felé haladunk. A testünk jelez, a lelki békénk utáni vágy utat tör.
Új nap, új lehetőségek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése