Tisza-tavi Vízi Sétány Poroszlónál

A tanösvény a tó közepén található nádasban vezet végig egy dongaúton, mely a poroszlói Delfin Kikötőből  hajóval, vagy a szabad strand melletti kikötőből motorcsónakkal közelíthető meg, fejenként egy ezresért. 
Zárójelben jegyzem meg, hogy tudomásom szerint delfin nem él a tóban, számomra különös, hogy miért ez a neve egy tiszai kikötőnek, bár egyszer részt vettem itt csónaktúrán, amikor épp egy nemrégiben betelepült hódot vettünk észre, melyről a szakvezető szemrebbenés nélkül állította, hogy hiúz. Úgyhogy minden lehetséges, én azonban szkeptikus vagyok.

A bejáratnál nagyon készséges szakvezető fogadott, aki az első madármegfigyelő helyhez vezetett minket, és részletesen mesélt arról, hogy mit is láthatunk. Először kicsit gyanakodva hallgattam, de elég hitelesnek tűnt, úgyhogy kétkedésem érdeklődésbe csapott át.

Leginkább persze a Tiszát, meg a nádas közepén egy sommal fedett kis belső "tavat". Ide télen (ekkor még száraz lábbal megközelíthető a terület) cölöpöket, fa rudakat vertek le, fészkelő helyeket alakítottak ki, úgyhogy most tele volt a kis tisztás mindenféle madárral.
Ezen a ponton kicsit meglepődött az úr, mert számtalan kérdés merült fel testvéremben a ház építésével  és a cölöpök elhelyezésével kapcsolatosan. Gyorsan tájékoztattuk, hogy építőmérnök a lelkem, ezután már bátran állta a madarakra és az építkezési technikákra vonatkozó vegyestüzelésű kérdéseinket.

Kaptunk egy-egy látcsövet is, így máris közelről megfigyelhettük, mit csinálnak a madarak, így késő délután. Nos leginkább csak ültek a facsonkokon és hunyorogtak a lemenő nap fényében. Mozdulatlanul. Láttunk törpe gémet (óvatosan lépegetett a víz tetején), szárcsát,  búbos vöcsköt, sirályt, cigányrécét, kárókatonát és selyemgémet.

A selyemgém látszólag magába roskadva ücsörgött egy hosszú ágon.  Egyesek szerint azt fájlalta, hogy a farktollait a fejére fújta a szél. (Tesóm szerint olyan, mintha félbe maradt volna a madár, optikailag hiányolta a test méltó befejezését).

Duzzogó selyemgém

Egyszerre csak a szárcsa család úgy döntött, felvidítja, betársul az ágon ücsörgésbe. Történetesen a gémnek ez nem tetszett, fenyegetően indult az épp megtelepedni kívánó madárkák felé. 

A diadal!

Miután sikeresen visszazavarta őket a vízbe, diadalmasan ücsörgött tovább magányában, mi pedig tovább sétáltunk a nádas között. 

Megtekintettük a békatutajt, tündérrózsán tutajozó békát, felmásztunk a kilátóba.

Majd hazafelé, még búcsúzóul ez a kis madárka röppent elénk. A szakvezetőnk mondta is nevét, én sajnos elfelejtettem, pedig elég hiteles embernek látszott, nem hiszem, hogy tévesen informált volna.

Fiatal barkós cinegék - hála a Madárhatározó csoportnak, ezt is tudom már.