A folyószabályozások és lecsapolások következtében mára nagyon kevés érintetlen, fajgazdag ártéri erdő maradt fent, helyükön sivár faültetvények, többnyire nemes nyár ültetvények létesültek. Ezért is különleges a szigetbecsei Tőzike tanösvény, mely érintetlen, ártéri erdőn vezet végig, sokszor mocsaras, lápos területen. Igaz, az erdő nem túl nagy, szántóföldek veszik körül. A tanösvény is egy óra alatt végigjárható, hacsak nem bóklászunk el kicsit a fák között. A nyári tőzikét isdén sem találtam meg, ellenben őzike több is elsuhant a távolban, hallottam ugató hangjukat, láttam megvillani hátsó fertályukon a fehér tükröt.
A tanösvény bejáratánál kanyarog a Duna egy kis ága, felhős, tavasz-színű rügyfakadós fákkal szegélyezve.
Az ártéri erdőt szántók és legelők veszik körül.
Az erdő széle
Belépve az erdőbe csupa rejtekes hangulatú helyet találtam.
A tanösvény a magasabb szárazulatokon kanyarog, de sokszor mocsaras, vizes területek mellett halad el, vagy át kell kellni időszakos, vagy állandó vízfolyások felett is. Az erdő csupa madárdal, napsütés. Látványos, méteres átmérőjű fehér nyár vigyázza lépteimet mindenfelé.
Az egész erdő csupa vadregény és tényleg érintetlen, tele kidőlt fákkal, megjuló erdővel, fiatal és idős faegyedekkel. Várakozáson felül kalandos a nem túl hosszú tanösvény is. Gondoltam, elkalandozok a tanösvényen kívül is, de annyira ágas-bogas, hogy nehéz volt utat törni, továbbá lépten-nyomon térdig érő vizeken kellett volna átkelni, így azt mégsem vállaltam be.
Egy lápos rész az erdő mélyén.
Kidőlt fák és vízfolyások
Azon gondolkoztam, hogyan marad itt meg a víz, ellentétben pl. A Beliczay-szigettel, mely hasonló élőhely, mégis, most, a Duna alacsony vízállásánál a talaj talán nedves, de a mélyedésekből teljesen eltűnt a víz. Itt nem! Lépten-nyomon utamat állja, és ha akarnék sem tudnék letérni a tanösvényről.
A kidőlt fák újabb állatoknak jelentenek élőhelyet.
Új élet sarjad - a kis csemeték százai a vízből nőnek ki.
Zsúrlószár
Az erdő alja is tele van facsemetével.
A csillagvirág már elvirágzott. Most keltikék és salátaboglárka és bogláros szellőrózsa virágai színesítették az erdő alját, de már készülpdik a salamonpecsét és tekerednek a gyöngyvirág levelei is.
Keményfás ligeterdő
Az ilyen erdőket olyan fák alkotják, melynek fáját nehezebb megmunkálni. Ilyen a kocsányos tölgy, a magyar kőris, vénic szil.
Ezek a fák a folyók melletti üde, nedves talajt kedvelik.
Vénic szil
Vízigényes fafaj, kedveli, ha a talaj folyamatosan nedves. Az idősebb egyedeknek palánkgyökerei fejlődnek, amelyek támasztékot is adnak a fának.
Ritkán éli meg a 100 éves kort.
Kocsányos tölgy
Az alföldi őshonos erdőtársulások legfontosabb fafaja, az ártéri tölgy-kőris-szil ligetek domináns fája.
Több száz évig is elélhet.
A tölgy makkját előszeretettel gyűjtögeti a szajkó, amely torokzacskójában messzire elviszi a makkokat, elrejti a földbe, majd sokszor megfeledkezik róluk. Így aztán ezekből új facsemeték fejlődhetnek ki, messze az anyafától.
Magyar kőris
Az olajfafélék családjába tartozik.
Síkvidéki elterjedésű, vízigényes faj, a a hazai ártéri ligeterdők jellemző fája.
Másik élőhelye a kőrises égerláp, mivel a lápok kevésbé oxigéndús vizét is elviseli
Fehér nyár és a fekete nyár
A fekete nyár csak a nagy folyók árterében él, kedveli a nyirkos, homok-, vagy kavicsrétegre települt talajokat.
A puhafás ártéri ligeterdők egyik fő faja, de keményfás, folyómenti ligeterdőkben is találkozhatunk velük.
A képen fehér nyár törzse látható, de Szigetbecsén mindkét nyárfajjal találkozhatunk. A fekete nyár törzse felül is sötét, mélyen barázdát, akárcsak az alsó rész.
Madárcseresznye
Középhegységi és dombvidéki faj, az alföldnek inkább csak a peremvidékén fordul elő.
Élőhelye elsősorban a gyertyános-tölgyes társulás.
Leglfejebb 80 évig él.
Az idős fáknál hosszanti berepedezettség is megjelenhet, de ilyen famatuzsálemekkel csak a viszonylag érintetlen erdőkben találkozhatunk.
