114 évvel ezelőtt (1908) Namíbia Lüdericz nevezetű kikötőjéhez közel egy vasútépítő munkás gyémántot talált. A közelben található Kolmanskop akkoriban düledező bádogviskókból állt, de a gyémántnak köszönhetően hamarosan özönleni kezdtek a német bányászok - mivel Namíbia akkor Németország gyarmata volt - s hamarosan egy virágzó német kisváros jött létre, csodás szecessziós épületekkel, kórházzal, bowlingpályával, színházzal, iskolával.
Minden házban volt telefon. A települést Namíbia első villamosvonala kötötte össze Lüdericz-cel. A bennszülött munkások azonban a település mellett fakunyhókban laktak.
Ebben az időszakban innen származott a világ gyémánttermelésének jelentős hányada. (Egyes források szerint 20%, mások szerint 12%-a!) Az első öt évben csaknem 1 tonnányi drágakövet bányásztak ki a homokból, s ezzel Kolmanskuppe Afrika leggazdagabb városává nőtte ki magát.
Volt saját elektromos áramot előállító erőmű, sólepárló és egy jéggyár is. A település minden lakója napi fél jégtömbre, 20 liter ivóvízre, egy-egy jégkrémre volt jogosult, illetve ingyen járt még fejenként 3 liter sör is.
Kórházában 3 db 1000 literes medence hűsítő vize várta a fehér telepeseket egy kis üdítő fürdőzésre. Mindez nagy kincsnek számított a sivatagi szárazságban. Az ovambo munkások számára külön medencét alakítottak ki, melyet tengervízzel töltöttek fel.
Itt üzemelt Afrika első röntgen-berendezése is, a gyémántlopások megakadályozása érdekében.
Az első világháború idején a készletek apadni kezdtek, majd 1928-ban, 240 kilométerrel délebbre (Orenjemundban) egy jóval nagyobb kiterjedésű gyémántmezőt találtak, 1936-ra már olyan sokan költöztek el a kimerülő félben lévő bányák közeléből, hogy az iskolát sem volt érdemes működtetni.
1943-ban az utolsó cég is áthelyezte székhelyét és jó néhány hasznosnak vélt ingóságot Orenjemundba. Az utolsó lakos 1956-ban hagyta el a települést.
Azóta a városkát félig betemette a homok, csak engedéllyel látogatható.
A fotókat lányom és barátja készítették a helyszínen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése