"Kerékpárúton és vízen is túrázhatóvá válik a Sió" - olvastuk több internetes hír főcímében, a cikkekben pedig kiemelték, hogy mind kerékpáros, mind vízi megállókat létesítenek többek között Ozorán, Simontornyán, Szekszárdon és még több Sió menti városban. Igaz, egyes cikkek ezt még csak 2020 nyarára ígérik, mások már 2019 tavaszára jósolták a megvalósítást. A projektre 391.114.691 Ft pályázati támogatást kapott a Tolna Megyei Önkormányzat, s 2020.01.31 - re kell elkészülnie a fejlesztéssel.
Ezeken felbuzdulva úgy határoztunk, megnézzük, hogy áll a fejlesztés, és Simontornyáról átkerekezünk Siófokra. A táv összesen 49 km, ami kb. a fele az Ozorától Szekszárdig tartó, 85 kilométeres szakasznak. Igaz ugyan, hogy csak egy részében fedi a fejlesztendő szakaszt, mégis azt gondoltuk, valami jelének lennie kellene, hogy itt ilyen nagy beruházás van folyamatban.
Simontornya vasútállomástól a Sió felett átívelő hídig valóban kerékpársávon jutottunk el a töltésig, ahol azonban kaszálatlan gáton haladtunk, épp egy bicajkerék szélességben kitaposott földúton tekertünk tovább. Egy idő után a nyomsáv kiszélesedett, de továbbra is küzdöttünk a fűcsomókkal és a buckákkal.
Ezen a szakaszon a csatorna sem látszott kenuzás szempontjából nagyon izgalmasnak, elképzeltük, hogy a mély árok alján csordogáló vízről semmit nem látunk a tájból. Se egy belógó faág, se vízinövények, csak az árok meredek, füves partja.
A Kaposnál jobbra tartva átkeltünk a hídon, innen kicsit megváltozott a Sió jellege. Továbbra is nyílegyenesen haladt, de sás és nádas borította a part menti részt, néhol facsoportok törték meg a partot. Ez már sokkal izgalmasabbnak nézett ki, akár kenuból is élvezetes lehet. A part mentén több helyen betápláló szivattyúkat? csöveket? láttunk, régen talán gát is volt itt, lezárni azonban már nem lehetne a kapukat, azoknak ugyanis lába kelt.
Továbbra is a töltésen haladtunk, az út menti erdőből szarvasok bújtak elő, s talán a széliránynak köszönhetően egész közel engedtek magukhoz, majd mégis megneszelték óvatos lépteinket és eltűntek a fák között.
Ozora után már szépen nyírt gáton haladtunk tovább, a csatorna jellege mit sem veszített vadregényességéből. A gát másik oldalán mocsár választotta el a szántót az úttól.
Megvallom, nagyon élveztem, hogy rajtunk kívül senki nem jár erre, tetszett az út elhagyatottsága, a táj szépsége, azonban a fentebb említett beruházásokból semmit sem láttunk. talán ezért sem járt erre egy lélek sem. Se egy stéget, kiszállóhelyet, ahol a kenukkal meg lehetne állni, de még olyan partszakaszt sem, ahol a hajókat ki lehetne húzni a vízből, amíg kinyújtóztatná az ember elgémberedett tagjait.
Se Ozorán, se Simontornyán nem találtunk semmiféle kerékpáros megállóhelyre utaló kezdeményt sem, csupán a vár állt ott kicsit elhagyatottan, ugyanis mindenki a helyi focicsapat ténykedését leste a falu széli pálya mellől.
Mezőkomárom után egyre több omladozó házba botlottunk az út mentén, no meg birkákat legeltető juhászba, és egy meglehetősen mocskos akol árnyékába húzódó nyájba.
Innentől a Sióba több helyen torkollik be kis patakocska, ezek többségében azonban most nem volt víz. Végül találtunk egyet, mely fölött híd ívelt át. Ilyen romantikus látványt nyújtott alulról.
Innentől azonban a Sió egyre kevésbé tűnt hajózhatónak, még egy kenu is több helyen jó eséllyel megfeneklik rajta.
Hamarosan aszfaltozott kerékpárúton haladhattunk volna Siófok felé, ha lett volna bármiféle tájékoztató tábla, hogy hol térjünk le a füves gátról. De nem volt, így aztán térdig érő fűben küzdöttünk a part mentén, miközben a másik oldalon suhantak a kerékpárosok a szép kényelmes úton. Nemsokára azonban mi is megtaláltuk az oda vezető utat, s hamar legyőztük a fennmaradó 13 km-t, az egyre sűrűsödő forgalom ellenére.
Miközben a siófoki hajókikötőben megnéztük a befutó Balaton járó utasszállítókat, azon töprengtünk, hogy érdemes lenne-e akárcsak Ozorától leevezni Gemencig, úgy, hogy a beharangozott több milliárdos fejlesztésnek nyomát sem láttuk. Sehol nem találkoztunk kenu bérlési lehetőséggel, nem láttunk kikötésre alkalmas partszakaszt sem, sőt néhol még az is kétesélyes, hogy egyáltalán végig járható-e kenuval a csatorna minden pontja. Pedig érdekes lenne vízi úton felfedezni a Balaton - Duna közti szakaszt. Nem is beszélve arról, hogy a Sió Gemenci része csodálatosan szép, tavaly volt szerencsém bebarangolni a keselyűsi részt.
Simontornya vasútállomástól a Sió felett átívelő hídig valóban kerékpársávon jutottunk el a töltésig, ahol azonban kaszálatlan gáton haladtunk, épp egy bicajkerék szélességben kitaposott földúton tekertünk tovább. Egy idő után a nyomsáv kiszélesedett, de továbbra is küzdöttünk a fűcsomókkal és a buckákkal.
Ezen a szakaszon a csatorna sem látszott kenuzás szempontjából nagyon izgalmasnak, elképzeltük, hogy a mély árok alján csordogáló vízről semmit nem látunk a tájból. Se egy belógó faág, se vízinövények, csak az árok meredek, füves partja.
Ozora után már szépen nyírt gáton haladtunk tovább, a csatorna jellege mit sem veszített vadregényességéből. A gát másik oldalán mocsár választotta el a szántót az úttól.
Megvallom, nagyon élveztem, hogy rajtunk kívül senki nem jár erre, tetszett az út elhagyatottsága, a táj szépsége, azonban a fentebb említett beruházásokból semmit sem láttunk. talán ezért sem járt erre egy lélek sem. Se egy stéget, kiszállóhelyet, ahol a kenukkal meg lehetne állni, de még olyan partszakaszt sem, ahol a hajókat ki lehetne húzni a vízből, amíg kinyújtóztatná az ember elgémberedett tagjait.
Mezőkomárom után egyre több omladozó házba botlottunk az út mentén, no meg birkákat legeltető juhászba, és egy meglehetősen mocskos akol árnyékába húzódó nyájba.
Hamarosan aszfaltozott kerékpárúton haladhattunk volna Siófok felé, ha lett volna bármiféle tájékoztató tábla, hogy hol térjünk le a füves gátról. De nem volt, így aztán térdig érő fűben küzdöttünk a part mentén, miközben a másik oldalon suhantak a kerékpárosok a szép kényelmes úton. Nemsokára azonban mi is megtaláltuk az oda vezető utat, s hamar legyőztük a fennmaradó 13 km-t, az egyre sűrűsödő forgalom ellenére.
Miközben a siófoki hajókikötőben megnéztük a befutó Balaton járó utasszállítókat, azon töprengtünk, hogy érdemes lenne-e akárcsak Ozorától leevezni Gemencig, úgy, hogy a beharangozott több milliárdos fejlesztésnek nyomát sem láttuk. Sehol nem találkoztunk kenu bérlési lehetőséggel, nem láttunk kikötésre alkalmas partszakaszt sem, sőt néhol még az is kétesélyes, hogy egyáltalán végig járható-e kenuval a csatorna minden pontja. Pedig érdekes lenne vízi úton felfedezni a Balaton - Duna közti szakaszt. Nem is beszélve arról, hogy a Sió Gemenci része csodálatosan szép, tavaly volt szerencsém bebarangolni a keselyűsi részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése