Ölelkező fák és sziklák a Zsivány-szikláknál

Dobogókő alsó parkolójából a piros kör jelzésen indultam a kb 4,5 km-es sétára. A kopár, megtépázott erdő hangulatát oldotta a vidám madárcsicsergés. Fél órás laza sétával értem el úti célomat, a Zsivány-sziklákat.  A távolból vidám zsivaj hallatszott, tízesével tódultak le a sziklákról a gyerekek, megrohamozván a felnőtteket. Néhányan még a fák között, sziklák lábánál rejtőztek, de hamarosan ők is becserkészték az ellenséget, és győzedelmesen tovahaladtak.

Mikor közelebb értem a sziklákhoz megértettem mindent! Ezt a helyet Isten is zsiványtanyának teremtette!  Az út a sziklák között húzódik jó pár méter hosszan, felülről kiváló célpontot jelent az arra elhaladó. 

A csaknem 100 méter hosszan elhúzódó sziklák között két sikátor is található, a sziklák csaknem 30 méter magasak.

A sziklák nagy részét moha borítja, kivéve azokat, melynek tetejére fel lehet mászni. Ezeket simára koptatták az emberi lábak.

A fák, gyökerek és sziklák különös szimbiózisban élnek itt együtt.

 Kalácsként összefonódott gyökérzet erősen kapaszkodik a sziklák közötti résekbe.

Ősszel a legszebb:

Ez a gyökerestől kidőlt fa még élt! Földre feküdt törzséből vékony gallyak nőttek, végükön apró rügyek fakadtak.

 Két félig kidőlt fa öleli a szinte szabályos alakú sziklatömböt.

A Pilis sziklatömbjei az egykori vulkáni működés eredményei. a kilövellő láva megkeményedett, majd hatalmas szikladarabokat lövellt ki magából a vulkán, mely a megkeményedett lávába csapódott. A sziklafalak úgy néznek ki, mintha óriások dobálóztak volna kővel.

A piros kör, vagy a kék sáv jelzést követve újabb fél órás sétával, minimális szintemelkedés mellet,  visszatérhetünk Dobogókőre, ahol az üdülő övezet házai között visz az út. Inkább a 70-es évek hangulatát idézi a környék, néhol szépen rendben tartott, néhol új építésű rönkházakkal, néhol elhagyatott épületekkel találkozhatunk.
Az őszi kirándulás képei>>