Kicsit rosszul terveztük a szigetközi kenutúrát, azt hittük, odaslattyogunk lazán a kempingbe és máris rendelkezésünkre bocsátanak 2 kenut. De nem. Kiderült, Dunakilititől Cikolaszigetig az összes vízi járművet két hétre előre kibérelték. Így jutottunk le Ásványráróra, ahol pár éve már eveztünk. Szerencsére itt volt szabad hajó, így útnak indulhattunk. A kikötőből rögtön a kiszáradt fák felé vettük az irányt, engem különösen vonz az ilyen látvány. Amolyan kettős hatása van ott a Dunának. Fura ellentéte a buja őserdő szerű erdőnek és kiszáradófélben lévő mocsárnak.
A fák között hattyúk úszkáltak, a zsombékokról kócsagok reppentek fel, a fákon hatalmas sárga gévagombák virítottak.
A Halrekesztői-zárás felé vettük az irányt, itt kellett először átemelni a kenut a töltésen. Majd a baloldali ágban, a Gombócosi-Dunán folytattuk utunkat. A víz nem áramlott gyorsan, kellemes tempóban haladtunk felfelé.
Én és a tesóm kaján vigyorral figyeltük, ahogy a másik kenu hármasa mérsékelt összhangban lapátolta a vizet, sehogy se sikerült egyenesbe kerülni, mindenki felváltva magyarázta, hogyan kéne csinálnia a másiknak. Végül sógornőm kijelentette, hogy nem szereti az evezést, felhagyott vele, ezután már simán haladtak a megfelelő irányban.
A Gombócosi-zárás után rögtön jobbra fordultunk egy rejtekes ágba, a meglehetősen nagy sodrású Újszigeti-Dunán. Szerencsére két tesóm remek kormányos, így gond nélkül siklottunk lefelé a kanyargós vizen.
Mire elértük a Szürke-Dunát, a víz sodrása is csillapodott. Majd beeveztünk a Kalapszigeti ágakba, ahol szinte állt a víz. Több helyen adódott lehetőség vízbe csobbanni, ami igencsak üdítő volt a nagy forróságban.
Kifelé haladva az ágból kicsit elnéztünk a szárazföldet átszelő csatornába, ahol épp egy vaddisznócsalád úsztatott át a vizen.
Az Öntési-gátnál újra átemeltük a hajót, majd a Pókmacskási-sziget mellett elhaladva, lecsorogtunk a zúgón, behajóztunk a Morvaszigeti-csatornába, ahol újra kidőlt-bedőlt, holt fák között szlalomoztunk, majd fájó ülepünket védendő, visszatértünk a kikötőbe. A túra hossza összesen alig volt 12 km.
Estefelé szúnyogűzőnek kis füstöt eregettünk, majd nyugovóra tértünk.
A nagy meleg ellenére párás hajnalra ébredtünk.
Az ásványi ágrendszer talán legszebb részét egy másik alkalommal jártuk be, amikor is a szokásos kikötőből a Pókmacskási-sziget felé vettük az irányt, az enyhe zúgón feleveztünk, majd az Öntési-ág és a Szürke-Duna közötti záráson nem emeltük át a hajót, hanem jobb kéz felé egy kis ágon beeveztünk. Itt ugyan volt egy híd a víz felett, ami alatt erősebb volt a sodrás, és jól meg kellett húzni az evezőket, ha fel akartunk jutni, sőt még a nyakunkat is be kellett húzni kissé, hogy átférjünk a híd alatt, de végül egyesült erővel, négyen, felküzdöttük magunkat az erősen áramló folyón. Már ez a sikeres manőver is felpörgette az adrenalint és a jókedvünket, de ami utána következett, az maga volt a gyönyör és a csoda.
Nagyon szép ágba kerültünk. Mindenfelé belógó fák, mintha egy hatalmas zöld alagútban lettünk volna. Eveznünk sem kellett, a víz épp a megfelelő tempóban vitt minket lefelé épp csak a kormányos igazított időnként a hajón.
Néma csöndben haladtunk, áhítattal figyeltük a levelek rezdülését, a víz áramlását. Már csak néhány vízimadár kellett volna a teljes varászlathoz, azok azonban nem bújtak elő.
Az ág vége felé egy újabb átemelés következett. A táj igazán idilli volt. Sehol egy lélek, csak mi voltunk errefelé és a Szigetköz.
A zárással szembeni kis öböl.
Ezután már a forgalmas nagyobb Duna ágba kerültünk, ahol hirtelen megnövekedett a forgalom. Rengeteg kenus jelent meg körülöttünk, ki felfelé haladt, ki lefelé, nem győztük kerülgetni egymást. A Völgy-sziget sarkánál lévő nagy réten megálltunk fürdeni egyet, majd a Béka-éren eveztünk vissza a kiindulási pontunkhoz.
A 9 km-es útvonal több mint fele vezetett a kis ágban, talán a kora reggeli indulásnak, vagy a küzdelmes megközelíthetőségnek köszönhetően voltak ott kevesen, mindenesetre jó lenne még ilyen ágakat felfedezni a Szigetközben. Állítólag Cikola-sziget közelében több rejtekes (fél)holt ág akad.
Talán majd jövőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése