2024. szeptember 26., csütörtök

Körtúra és szüret a Somló-hegyen

Somlóra nagyobb családom szíves invitálására szüretelni érkeztünk, ám olyan jól időzítettünk, hogy mire leértünk, a család apraja-nagyja leszedte már az összes szőlőt a tőkékről, nekünk már csak a préselés és a mosogatás maradt, no meg a vidám beszélgetés, és a süti evés. 
Klári és Zsuzsi  részletesen beavatott itteni életük és a borkészítés minden apró mozzanatába. Elképedve hallgattam és néztem munkájuk gyümölcsét, a rendezett birtokot, a borospincében sorakozó hordókat, a szépen ápolt szőlősorokat. S két nőt egész különleges szeretetteljes, nagyon természetes légkör veszi körül, felüdülés volt a társaságukban lenni. 

Somló ősi magyar név, a somfa szóból ered, mely az Árpád korban beborította a hegy tetejét és lejtőit, már messziről látszott, hogy "somlik", vagy "somlott". Más elképzelés szerint a zöld erdőövezetből kiemelkedő kopasz hegytetőt nevezik somló-nak.  Mindenesetre szőlőt már a római korban is termeltek itt. Ismert, hogy I. István király bencés apácamonsotort telepített a Torna patak mellé, és számukra szőlőterülteteket adományozott. 
A Somlói borvidék hazánk legkisebb borvidéke. Bármerre is megyünk a hegyen, egész biztos szőlősorokba és préházakba botlunk, amik közül egyre többet hasznosítanak vendégszállásként is. 
A munka végeztével felkapaszkadtunk a hegytetőre, úgy terveztük, a csúcson éjszakázunk. 
Nem is értem, miért gondoltuk, hogy épp itt,  a nem túl barátságos Szent István szobor lábainál kell sátrat vernünk? Talán itt volt kellő mennyiségű vízszintes terület. 

A tücsökciripelős langyos őszi estén sokáig beszélgettünk tesóimmal a tábortűz mellett. 


Mire aludni tértünk, feltámadt a szél, egész éjjel süvöltött, rázta a sátorlapot. A matracom pedig leeresztett, a földön aludtam. Ennek ellenére végigaludtam az éjszakát, kora hajnalban ébredtem, mert félálomban úgy hallottam, medve bóklászik a sátor körül. Csak akkor nyugodtam meg, amikor hangos trombitálással kifújta az orrát. 

Úgy terveztük, a napkeltét a várból nézzük meg, majd teszünk egy sétát a régi vulkáni kúp peremén.  
A várat valószínűleg a tatárjárás után emelték, írásos emlék azonban csak 1352-ből van.


A távolban a tanúhegyek

Régi pince romja

Visszatérve táborhelyünkre, sátrat bontottunk és leereszkedtünk a  Szent Margit kápolnához. 

A Szent Margit kápolnát Mátyás király idejében a vásárhelyi apácák építtették. Az eredeti gótikus stílus csak nyomokban érhető tetten, ugyanis a templom állapota a török időkben szinte teljesen leromlott, a 18.században építették újjá barokk stílusban.

A kápolna mögött áll egy kisebb, Keresztelő Szent Jánosról elnevezett kis kápolna, az út mellett pedig Szent Donát szobra áll.

A Balaton-felvidék számos bazaltkúpját bejártam már, jártam a Szent György-hegy bazalt palacsintái alatt, végigjártam a Badacsony vulkáni működésének nyomait, azt hittem, már mindent láttam, amit hazánk tanúhegyei mutatni tudnak. Somló-hegy déli lejtője azonban meglepetést tartogatott. Itt ugyanis be lehet mászni az orgonaoszlopok közé, miközben szőlősorokkal tűzdelt remek panoráma tárul a szemünk elé. Ezt a különleges látványosságot mindenképp útba akartuk még ejteni, mielőtt visszatérünk befejezni szüreti teendőinket. 

A kápolnától alig fél kilométeres kellemes sétát tettünk a szőlőbirtokok között kanyargó aszfaltúton.

Elhaladtunk A 300 éves védett hársfa előtt, melyet 1983-ban villámcsapás ért, tövéből azonban sarjak fakadtak, méteres fakerítéssel vették körül. 

A legtöbb helyen már vége volt a szüretnek, de a levelek még dúsan zöldeltek a tőkéken. 

A kora reggeli időpontnak köszönhetően a pincészetek még zárva voltak, szinte csak mi bóklásztunk a hegyen. 

Az út mentén, illetve a szőlősorok tetején barátságos présházak sorakoztak. Volt újabb építésű, szépen felújított, népi barokk stílusban épült íves homlokzatú épület (valószínűleg a XVIII. századból). 


A legjobban mégis ez a borostyánnal befuttatott és a Szobrász Pince tetszett a legjobban. Ez utóbbi állítólag Somló-hegy jelképe lett az idők folyamán. Nagyon látványos épület, meglehetősen ramaty állapotban, amit sajnálkozva szemléltünk. 


A Kőkonyhához két birtok szőlősorai között vezet fel egy kővel szegélyezett ösvény. 

Izgalmas érzés bemászni a bazaltoszlopok közé. 
 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése