2024. szeptember 16., hétfő

Világvége hangulat Dobogókőn

Leparkolva az autót, a parkoló melletti meredélyen felkapaszkodva egy kis ösvényen vettem be magam az erdőbe. Sokszor jártam már errefelé, azt hittem, tudom, hol vagyok, de hamarosan addig ismeretlen, elhagyatott épületek között találtam magam egy ősfás park közepén. Körülöttem százéves óriásfenyők, hársak, gesztenyefák sorakoztak. A házakat benőtte a bozót, az aszfaltút réseit méteres növények szélesítették tovább. A combig érő fű között jobb napokat látott játszótér  kopott fémlétrái virítottak a ködben. A színházépület előtt akkora tűzrakó hely, hogy egy egész falu elférne kürölötte, akár egy bivalyt is meg lehetne sütni az itt rakott tüzön. Egy darabig bolyongtam a házak között, kiutat keresve, végül a hátsó kerítés hűlt helyén jutottam ki a kilátó felé vezető útra. Mint utóbb kiderült a volt BM üdülő területén bóklásztam.




Így nézett ki, amikor gondozott volt a park. 
















A szálloda 2008-ban,  2010-ben




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése