3. nap a Bükkben: Végre láttam Ódorvár remekbe szabott panorámáját

Gyönyörű, napfényes meleg reggelre ébredtünk. Sehol egy fenyegető viharfelhő! Jókedvűen indultunk neki a mai, nem túl hosszúra tervezett szakasznak.

 

Túránkat az éjszakai szállásunkként szolgáló kutatóház mellől indítottuk. Az Oszali-rétről jól látszik Ódorvár sziklakúpja.

Kezdetben a Hór-patak mellett haladtunk. A széles murvás utat hatalmas pocsolyák tarkították, az út mellett kanyarog a Hór-patak.

Hór-patak romantikus patakvölgye.

Újabb öngyilkos csigajelölt, csak ez most a vonatsínekre fekvés helyett a fulladásos halált választja.Vajon mit gondol, mi lesz most? Vízicsiga? 

Az út hamarosan felfelé kanyarodik a sziklacsúcs felé egy combos emelkedőn. Itt eszünkbe jutott, hogy tényleg, ez már pár éve is ilyen meredek volt, nicsak, hogy elfelejtettük! Legnagyobb meglepetésemre, az előző két nap hosszú túrái után és a hatalmas zsák ellenére is jól bírtam felfelé az utat. Az idő továbbra is  napsütéses volt, a fülledt melegben dőlt rólunk a víz, ahogy kapaszkodtunk egyre feljebb. 

Mire felküzdöttük magunkat a legmeredekebb részeken, megdördült az ég. Viharfelhőnek ugyan nyoma sincs, Ihar azonban izgatottan ficergett, úgyhogy gyors léptekkel közelítettünk a mészkőorom felé. 

Felmászunk a karrbarázdás sziklákon.

Ódorvár környékén a kőkorban is élhettek emberek, a vaskorban valószínű erődítmény is állt itt, legalábbis a környező földsáncok ezt a feltételezést támasztják alá.  A középkorban vár állt itt, a husziták rablóvárként használták, majd Mátyás király visszafoglalta és leromboltatta 1474 körül - derül ki a sziklába vésett kopott feliratból. 

Kilátás a Hór-völgyére.  Szépen látszódik az Oszlai-rét, illetve a távolban már az Alföld síkja is megpillantható. 

A csúcsról most végre megpillanthattuk a lenyűgöző panorámát. Észak felé beláthatunk a Bükk rengetegébe, a másik irányban pedig a Hór-völgye vezeti a tekintetet az Alföld felé. 

Nem sok hely van az országban, ahol érintetlen, település nélküli hegyvonulatokat láthatunk. 

Veszély a barlang mélyén

Az "odorjas" szó jelentése "barlangos terület". A csúcs alatt, a sziklában barlangnyílás tátong, mely hosszú járatban folytatódik.  Ez az Ódorvári-cseppkőbarlang. 

Innen az utunkat gyors iramban folytattuk Felsőtárkány felé, lévén a kutya nehezen viselte az egyre fokozódó dörgést. 

A hegy másik oldalán leereszkedve azonban a vihar szele nem érződött és a dörgés sem hallatszódott, így végül Ihar is megnyugodott, és békésen caplatott mellettünk. 

Leérve a hegyről virágos rétek mellett haladt az ösvény, Ihar összeszedte az összes fellelhető kullancsot. Majd végül árnyas erdei úton jutottunk be a faluba  a sziklamászó hely lábánál. 

Felsőtárkányban a Gesztenyés Panzió teraszán fenséges és nagyon látványos ebédedet kaptunk, majd épp fizettünk, amikor megdörrent az ég, és megérkezett a vihar szele. Még épp autóba tudtunk ülni, amikor leszakadt az ég. Egerben az autó már csak úszott az árral, egy helyen félre is álltam, mert semmit nem láttam az ablakon át. Szerencsére a vihar hamar elvonult, mire kiértünk a városból száraz úton haladhattunk. 

Csodával határos módon száraz bőrrel és ruhával úsztuk meg ezt a remek háromnapos  túrát.