Hód

Kedves Duna-partomon sétálgattam, a fák között átbújva érkeztem egy  kis rejtettebb öbölhöz. Amint kiléptem a lombok takarásából  a partra, egy fura sötét testet pillantottam meg a füvön. 

Úgy pattantam vissza a fák közé, mint akibe villám csapott! Előkaptam a fényképezőgépet a zsákomból, és óvatosan újra kipillantottam a partra. 

A hód még mindig ott volt. 

Békésen legelészett. 

Átfutott az agyamon, el kellett volna hoznom a nagy teleobjektívemet, ezzel a 105-össel mit fogok tudni megörökíteni? 

Kénytelen voltam szép lassan közelebb lopózni a legelésző állathoz. 

Jó darabig ügyet sem vetett rám. Öt lépésnyire tudtam megközelíteni, teljesen elmerült a nagy vakarózásban. 

Közelebb viszont nem engedett magához, gyors léptekkel a  víz felé vette az irányt.

Hamarosan el is tűnt a tóban, csak a feje körül fodrozódó víz mutatta az útját. Majd a mélybe merült, a felszín elsimult. Egy darabig még néztem a vizet, s épp indultam volna tovább, amikor  távolabb újra felbukkant a feje. Cammogó léptekkel és csöpögő bundával mászott ki a partra, megkereste a legízletesebb leveleket, és falatozni kezdett. 

Persze újra odalopódzkodtam, megint 5 lépésnyire engedett közel, majd nagy billegve becammogott a tóba újra. Egy darabig úszott, majd megint eltűtn a víz alatt. 

Na megállj barátocskám! Kitanultalak én! Megsaccoltam, hol fog újra kimászni a partra, és elhelyezkedtem egy fatönkön a feltételezett partraszállástól nem messze, és nem mozdultam. 

Jól számoltam! Őkelme pont velem szemben kecmergett ki a vízből. Nem is vett észre, amíg nem mozdultam meg. Egyenesen felém tartott. 

Amikor végül észrevett, elkanyarodott és odébb keresett csemegézni valót. 

Aztán kicsit beljebb ment a parttól és sikerült úgy elhelyezkednem, hogy a víz és a hód közé kerültem. Leültem és nem mozdultam.  Sikerült hosszú perceken keresztül megfigyelnem ahogy mozog és táplálkozik. 

A lenti képen egész jól látszanak hatalmas, fákat is elrágcsáló fogai. 

Végül úgy tűnik jóllakott, mert egyszer csak hátat fordított és eltűnt a mocsári nefelejcsek között.

Aznap még kétszer vettem észre vízben úszó hódot, de többé már nem másztak ki a partra. 

Hódvár beszakadt teteje. 

Hódrágta fák a parton. 

Kiskunsági marhacsorda

 Az puszta egyik tanösvényének madármegfigyelő tornyából szemléltem a végtelen füves pusztát , amikor a távolban legelésző szürkemarha gulya megindult felém. Lassan, komótosan lépkedtek, de határozottan közeledtek felém. 

A fű között tücskök ciripeltek, a bokrok ágain madarak csicseregtek, a mélyedések tavaiban pedig békák kuruttyoltak. Ebbe a kórusba hamarosan becsatlakozott a csorda finoman dübögő lépte is.  

Az útjuk egy lapályon át vezetett, amiben valószínűleg megállt a víz, bár a magas fű miatt nem látszódott a víztükör, azonban léptük nyomán oly hangos cuppogás keletkezett, hogy még a toronyból is hallani lehetett, akkor is, ha csak páran választották azt az utat. 

Egész a torony alá vonultak, majd ott az egyikük hirtelen ötlettől vezérelve felnézett rám. 

Pár pillanatig bámultunk csak egymás szemébe, de szinte ezzel egyidőben az egész csorda egyszerre megfordult és hanyat-homlok menekülni kezdett. Mintha össze lett volna kapcsolva az agyuk az engem bámuló társukkal. Semmilyen más okot nem tudok elképzelni. Sem  zajt nem hallottam, közel és távol senki és semmi nem volt, ami megijeszthette volna őket. 

Már egész távol jártak, de még mindig rohantak. 

Pilisi csavargás

Ezt a körtúrát Pilisszentlászló hegytető buszmegállótól indítottam. Terveim szerint a Muflon-ösvényt keresem fel. De aztán mégis csak a bennsőséges nevű  Erdőanyai-tanösvényig jutottam. 

Bár május közepén járunk, mégis olyan hideg volt egész nap, hogy a folyamatos mozgás elllenére is fáztam, az eső is sokszor rákezdett, majd elállt, majd megint szemerkélt. Szinte örültem, amikor felvehettem még a plusz esőkabátot is. 

Szarvas-szérű

A fák között vízpára gomolygott, ember sehol, talán még madár sem csicsergett. Minden meggyőződés nélkül turkáltam néha az avarban, hátha gombára bukkanok, de ebben a hidegben eszük ágában sem volt kimerészkedni. 

Így aztán nem bóklásztam,  hamar elértem a Papp-rétet, innen néhány perc múlva az Öreghálás feletti  utat, mely a Muflon ösvényhez vezet. Úgy emlékeztem, a hegyoldalba vájt keskeny kis ösvény kanyarog végig a fák között. Ezzel szemben széles, teherautó járta utat kaptam, lépten-nyomon kivágott fák sorakoztak rendbe állítva az út szélén. 

Igencsak morózusan néztem magam elé. Nem csak az út hangulata miatt, hanem azért is, hogy itt is vágják a fákat. Igaz, legalább nem teljes hegyoldal tűnt el, hanem szállaló favágás történt. 

A szemem sarkából láttam, hogy a megmaradt fák tövéből valaki engem bámul. Jobban odanézve ezt a  szúrós tekintetű fejet pillantottam meg. "Látod, barátom, hiába a nagy szigor, te sem tudtad megállítani az erdőirtást!" - vetettem oda neki, és tovább léptem. 

A fák mögül egyszer csak három muflon ugrott ki elém az útra, majd egy hatalmas szarvas vágtatott el mellettem, tőlem 20 méterre. Mire előkaptam volna a fényképezőt, el is tűntek a fák között. 

Közben az út is összeszűkült kicsit, a nap is kisütött. Megvidámodva léptettem tovább. 

Az alábbi két kép 3 perc eltéréssel készült. 

 

Ám egy nagy elágazásnál újra kiszélesedtek az utak, súlyos keréknyomok szabdalták össze-vissza a felázott talajt, mindenfelé kivágott fatörzs halmok sorakoztak. Így aztán a kis patak mentén ráfordultam  a Szakadási-rét felé vezető ösvényre. Erre nem fértek még) el a traktorok.

A csermely 

Végre egy kis kedves, érintetlennek tűnő erdőrész! - örültem meg a víznek. 

A forrást pár méterre innen öklömnyi kövek fedik, így olyan, mintha a semmiből egyszer csak ott teremne egy csermely, amely hamarosan kis tavacskává bővül. 

Szakadási-rét

A réten áll néhány magányos tölgy és gesztenyefa is, amúgy méteres fű borítja, a fű között az őszi kikerics hozza termését a levelei között. 

Tudtad, hogy a szelídgesztenyét a rómaiak terjesztették el Európában de legalábbis Spanolországban, Franciaországban, Németországban és Angliában? Egy gesztenyefa akár több ezer évig is élhet, Szicíliában legalábbis ennyi évesre becsülik az ősi gesztenyefát.  

A rét felett újra kivágott fák rönkjei sorakoztak. Hátam mögött hagytam őket és egy erdészeti úton elértem az Erdőanyai tanösvény egyik tájékoztató tábláját.

Erdőanyai tanösvény

Eredetileg nem akartam a tanösvényen végigmenni, de lepillantva az útra, megtetszett a látvány. Ki ne akarna egy  ilyen erdei úton sétálni? 

A magas kőrist megcsodáltam, körbejártam. 

Ezen a részen egy öreg fa kidőlt, ezáltal rés keletkezett a lombkoronában. A felnövekvő  bükkös  nekilódult, megkezdte versenyért az életet adó napfényrt. vajon melyikük kerül majd ki győztesnek? 

Vízverés nyerge

A rétnél percenként kisütött a nap, majd újra felhő takarta az eget. A rét sárgán hullámzott, hol fényárban úszott, hol árnyékban fürdött. Talán még sosem láttam ilyen szépnek!

Innen az országos  kéken folytattam az utam a Papp-rét felé. Szeretem ezt az ösvényt, nem tudom megunni! A kilátást most takarták a fák, az ösvény hangulata azonban lenyűgöző. 

Nem volt kedem a parkolóig az aszfaltt mentén kanyarogni, így egyenesen meglódultam a Szent László hegy csúcsa irányában, majd átvágva a hegyen leereszkedtem a Szarvas-szérűnél. Innen már alig 1 km az autó. Megvallom, örültem, mikor megérkeztem, teljesen átfagytam ezen a szokatlan májusi napon. 

Böddi-szék

A Böddi-szék a szikes tavak között igen különleges, mert története során nemcsak a csapadékból és a felszín alatti vízáramlásokból töltődött vízzel, hanem egy tekintélyesebb, bár időszakos szikes vízfolyás is táplált. A Sós-ér vízfolyásának egyik legnagyobb és legértékesebb befogadó medencéje a mai Böddi-szék,  amely Dunatetétlen határában található, mintegy 700 hektáros területen. 

Ez a különleges élőhely a Ramsari-egyezmény által védett, ex-lege védett szikes tó, és része a Natura 2000 hálózatnak is.

A Böddi-szék területén a "Pannon szikes vízi élőhelyek helyreállítása a Kiskunságban" című LIFE Nature projekt keretében az eredeti szikes tavi állapot helyreállítása folyik. A projekt célja a természetes vízviszonyok és élőhelyek helyreállítása, valamint a terület biodiverzitásának megőrzése. Ezt több tábla is hirdeti a területen. 

A Böddi-szék területe változatos élőhelytípusokat foglal magában, beleértve a szikes tavakat, mocsarakat, réteket és löszhátakat.

Szikes-tavak

A Kiskunságban található tavak  szikes tavak, legnagyobb mélységük kb fél méter.  Vizük sós ízű, a kiszáradó szikes tavak alján a kikristályosodott fehér só a szóda, avagy sziksó,  mely a szappan egyik alapanyaga. Korábban a kivált sziksót, vagy szódát összesöpörték a tóparton és mosószóda készítésére használták. Nem csoda tehát, hogy a szikes tavak vize selymes tapintású, mint a szappanos víz, és ha erősen felkavarja a szél, akkor habzik. A legjobb állapotú szikes tavak vize szürkésfehér. 

A lábnyomok tanúsága szerint sokféle állat látogatja a tavakat. Talán még borz is járt erre!

A szikesek növényvilága

A szikeseken a talaj, illetve növényzetbeli sajátságok a domborzati-szintbeli tulajdonságokkal szorosan összefüggnek. Akár néhány cm-es szintkülönbség a talajon teljesen átalakítja a talajtulajdonságokat és a növényzetet. A szikes élővilágban ez a változatosság természeti érték, a biodiverzitás változatosságának alapja.

Pozsgás zsázsa

Elterjedése a magas felszíni sótartalmú, jellemzően homok alapkőzetű szikes talajokon jellemző. A Böddi-széken mindenhol találkoztam vele. 

Magyar sóballa

A hazai szikes puszták endemikus faja. Elterjedési területe megegyezik az erősen lúgos kémhatású, szódás vizű pannon szikes tavak elterjedésével, így a szikes tavi élőhelyek egyik kiemelkedően fontos, jellegzetes növényfajaként tartható számon.

Érdes csűdfű

Homoki és sztyepp területekre jellemző növényfaj. Szereti a homokpusztagyepeket, szikes puszták  löszalapú kiemelkedéseit.  

A természetes, természetközeli, vagy jól regenerálódott növényzetet jelzi.

Fátyolos nőszirom

Már elvirágzóban volt, de azért találtam még néhány szépen nyíló példányt. 

Kosborok

A löszhátak  lepelhomokkal borított részein  kiemelkedő fajgazdagságú (soha fel nem szántott) ősgyep  található, ahol tavasszal kosborok jelennek meg tömegesen. Most a poloskaszagú kosbort kaptam lencsevégre. 

 

Madarak

A terület kiemelkedő madárélőhely, ahol eddig 145 madárfajt regisztráltak, ebből 52 fészkel itt. Bóklászsásom során most is bevárt egy autó, és egy hölgy kérdezte meg, mit keresek errefelé, mert ő jól ismeri a területet, tudna segíteni. Neki is elmondtam, hoyg pókbangót, de sajnos nem tudta, merre találok. Kiderült, régóta jár ide madarakat fotózni. Autóval gyorsan bevitt a terület közepére, s  megmutatta a legjobb madárfotózási lehetőségeket. Neki remek felszerelése volt, én a 400-as túra objektívemmel csak ilyen fotókat tudtam készíteni. 

gyurgyalag - nagyon sok madarat láttam errefelé

azt gondolom, vércse...

Folyt. köv.