2023. június 1., csütörtök

Sáfer-kúttól Deszkáspusztáig

Hátunkon a házunkkal 5 jókedvű emberi lény + 1 kutya vágott neki az emelkedőnek Sáfer-kúttól Drégelyvára felé. Illetve a kutya csak úgy, mindenféle ház és teher nélkül,  sűrű fekete bundáját cipelte csupán. 
A várat inkább elkerültük a piros kereszt jelzésen, semmi kedvünk nem volt erről az oldalról ekkora pakkal ostromolni. Amúgy sem az a cél, hanem Deszkáspuszta, ahol az éjszakát akartuk tölteni, valamint jól megérdemelt, odáig cipelt elemózsiánkat, no meg a pálinkát el akartuk fogyasztani. 
Az erdő meglepetés gérbicseket rejtett, de gombát sajna nem, pedig reménykedtünk abban, hogy kiegészíti majd a vacsit. Két óra alatt elértük az Oszlai-árok tetejét és leereszkedtünk a vadvirágos lejtőn. Ide visszajövök majd reggel és bejárom az árkot zsák nélkül!

Oszlai-árok

 A kőzetek 16 millió évvel ezelőtt alakultak ki, az első börzsönyi vulkánkitörések idején. Idősebbek a magas-börzsönyi kaldera kőzeteinél (Csóványos). A Börzsönyt létrehozó vulkánok idején a területet sekély tenger borította.  Az ekkor képződött homokos, kavicsos üledékben megtalálhatjuk az akkori tengeri élőlények vázait. Mármint, ha kitartóak vagyunk. Nekem még sosem volt szerencsém és türelmem akár csak egyet is észre venni.  A későbbi rétegekből azonban eltűntek ezek az ősmaradványok, megjelennek az andezites vulkáni szemcsék. Ez azt jelenti, hogy a heves, robbanásos vulkánműködés során a tenger feltöltődött. 

Az árok neve szláv eredetű, fenőkövet jelent. Bernecebaráti lakosai a sarlók, kaszák fenéséhez használatos követ innen szerezték be. 

Sisa Pista barlangja

A népnyelv szerint Sisa Pista, börzsönyi betyár menedékéül szolgált az árok a csendőrök elől való menekülés közben. Egykoron nagy üreg is volt a sziklában, ami azonban mára már eltűnt, beomlott. 
Most csak ilyen kisebb üregeket találtam, az egyikben egy hatalmas fészek. Talán sasé? 

Az árok felső szakasza

Szép kis szűk kanyonban kanyarog a most épp csak csörgedező patak. Méteres levélszőnyegbe süppedve lépegettem. Óvatosan, nem tudhattam, mikor van alatta nagyobb nyílás, vagy szorul két kidőlt fa közé a lábam. 
Fantasztikus élmény volt ott lenni!

A falakat benövő borostyán hódító útra indult. Az avar alól tör elő. Lenyűgöző látvány volt. Sajna a kép nem adja vissza. 

A völgy alsó szakasza

A tanösvény elejéről a száraz tölgyes táblánál érdemes leereszkedni a patakmederbe. Meglehetősen csalános, most víz sem volt benne. Érintetlen ősdzsungel hatású az erdő. 

Hatalmas, páfránnyal és mohával benútt sziklatömbök között mászhatunk felfelé. 

Ilyen helyeken mindig találok egy koponyát. Ez épp levélbe harapott, nem tudtam kicibálni a fogai közül. 


Az árok tetején kimászva végül a meredek tanösvényen tértem vissza a hegy aljába. A napfényes, száraz tölgyesben számtalan virág virított.  Főleg szurokszegfűvel és baracklevelű harangvirággal találkoztam.   


Betyár-kút

Kis vízhozamú kútnál állítólag Sisa Pista is gyakran oltotta szomját. Vize tiszta, iható, csak óvatosan kell meríteni, nehogy felzavarjuk a sarat, no meg a...
.... szalamandra bébiket. Ősszel kis rákokat találtam benne. 

Deszkáspuszta

A szép délutáni túra után Deszkáspusztán vertünk tábort. A közelben csordogáló patak, a füves rétek, a madárcsicsergés, no meg a jó társaság tették felejthetetlenné az estét. Több kialakított tűzrakó hely is van itt, ráadásul a füvet is levágta valaki, továbbá több asztal is a rendelkezésünkre is állt, így aztán kényelmesen eszegethettünk, miután tábort vertünk. Este botkenyeret sütöttünk, beszélgettünk. 
 
Hajnalban olyan madárcsicsergésre ébrettem, amilyet még nem hallottam. Legalább 100 féle ritmusban, hangmagasságban, hangszínben csiviteltek, csettegtek, füttyögtek és daloltak. Még egy bagoly is leszállt egy ágra közvetlen a sátrak felett, és belehuhogott a nagy nótázásba. 

Útra kész a csapat!


Másnap reggel a társaság 3 irányba indult. Dóriák hazafelé tetkókezelésre, Dóriék egy patak mentén, én pedig egy jelzetlen úton a Kőkorsó felé vettem utamat. Meglepően gyorsan haladtam a nagy hátiszák ellenére. Szerencsére este kiettem belőle mindent, így a zsákba belefért a sátor, nem kellett kívül hozzákötözni, így valahogy kevésbé húzta a hátamat. Bár sokkal nem lett könnyebb. 

Kőember

A hegycsúcs Deszkáspusztától 4 km volt, kicsit több, mint egy óra alatt felértem. Ragyogó napsütés és szédítő panoráma fogadott. 
Számtalan virág nyílt a sziklás peremen. 
A legenda szerint a szikla úgy keletkezett, hogy egy lódarázs megcsípett egy férfit, és az kővé változott, többé nem tudott elmenni innen. Persze az is lehet, hogy csak a látvány nyűgözte le annyira, hogy többé már nem akart máshol élni, asszony pajtásnak pedig beadta a mesét a darázsról. De utolérte a sánta kutya és kővé vált!

A kőszirten számtalan színes virágban gyönyörködhetünk: Volt cickafark, varjúháj,vad árvácska, tarka nőszirom, gurgolya, és még ki tudja hányféle csoda. 


Varjúháj és vadárvácska

talán gurgolya...

Váratlanul hangokat hallottam lentről, és lesben álltam a fényképezővel: bizony csapatunk egy része érkezik meglepetésszerűen! Jó volt újra összetalálkozni!

Kosborok és egyéb virágok

Végül visszaereszkedtünk a kék jelzésre és Pénzásás felé vettük az irányt, majd Drégelyvára előtt újra elbúcsúztunk egymástól és felkerestem a tegnapi grébicses helyet. egész belefelejtkeztem a fotózásba. 
madárfészek kosbor. Sehogy sem találom a kis madárkákat a fészekben. Pedig állítólag azért ez a neve, mert a virágok úgy néznek ki. 

Nyiladozó ibolyás gérbics

Drégely várát is megmásztam. 

Egy napi lelki társ, aki a hátán hordja a házát és még a "fára" is felmászik vele. 


Baracklevelű harangvirág, szurokszegfű, ernyős hölgymál, erdei varjúköröm, üstökös gyöngyike, lila ökörfarkkóró.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése