A Budaörsi Kopárokhoz indultam kökörcsineket csodálni és fotózni. Tavaly remek képeket készítettem itt, kíváncsi voltam felül tudom-e múlni?
Az első, ami a szemembe ötlött az volt, hogy a domboldal tele volt virágok előtt hasaló emberekkel. Úgy látszik, többeknek is ugyanaz a gondolata támadt, mint nekem. A látvány vicces volt, mintha saját karikatúráimat látnám, még a fejük búbja is száraz fűcsomókkal volt tele.
Kicsit azért csalódott voltam, valahogy szeretek egyedül lenni a kökörcsinekkel. Olyan szépen néznek rám a hatalmas szemükkel, minhta csak hozzám beszélnének.
Vagy nekem suttognának.
Azért végigsétáltam a hegyen, és örömmel tapasztaltam, hogy telis-tele van fekete kökörcsinnel. Tavaly még alig 1-2 tővel találkoztam errefelé, most pedig lépten-nyomon ebbe botlottam. Óvatosan kerülgettem őket, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat.
Vártuk a naplementét. Én, a hasalók és a kökörcsinek. Az egyik kolléga meg is mutatta a fotóját, nagyon szép volt, majd udvariasan átengedte nekem a fotogén példányokat.
Kattintottam néhányat én is, majd elindultam megkeresni azt a kökörcsin erdőt, amit tavaly már sikeresen lefotóztam. Meg is találtam. Idén nagyon meggyötörtnek tűnt. Talán a fagy miatt? Vagy már elvirágzott? Elég nehezen elképzelhető számomra, hogy már elvirágzott, de nagyon sok ilyen virággal találkoztam idén. Mások meg még tojás állapotban vannak a réten.
Bal oldalon a tavalyi fotó, jobbra az idei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése