Akácillatú erdők, boróka ligetek Sirok körül

A vár és a Barát és Apáca szikla látványa a Törökasztaltól. 

A siroki várat azért választottuk úti célul, mert könnyed, rövid túrát akartunk kétnapos sátorozásunk második napjára. Nem is sejtettük, melyen gyönyörű tájon fogunk járni! Igazi meglepetés volt a túra. 

Siroki vár 

Kis hazánkban a Tarnavidéken számtalan izgalams homokkő formációt találhatunk.

A Vár-hegy tetjére emelt erődítményt is egy ilyen sziklatömb tetejére, annak szerves részeként építették meg. Sőt, sokszor a riolittufába hatalmas járatokat vájtak, termeket alakítottak ki.

Sziklavár a hegytetőn

A várat valószínűleg a tatárjárás utáni várépítési láz keretében kezdte el építeni az Aba nemzetséghez tartozó Borh-Bodon ág sarjai. 

A riolittufába vájt járatok, termek különleges hangulatot kölcsönöznek a vár megmaradt részének. 

Sokáig funkcionált végvárként, a török időkben Eger eleste után került török kézre. Ekkor a környék teljesen elnéptelenedett, majd a törökök kivonultával újra benépesült. A Rákóczi szabadságharc leverése után sokáig pereskedtek a vár birtokjogáért, majd 1713-ban a vár védműveit megrongálták. 

Eredetileg nem is egy, hanem két vár volt, több toronnyal is rendelkezett.

Az alsó várudvarból egy sziklába vágott lépcsős alagúton lehetett feljutni a felső várba.

Ma alig áll néhény faltöredék és toronymaradvány.

A panoráma viszont lenyűgöző.

Innen valóban szemmel lehetet tartani a Tarna-völgyét.

Onnantól kezdve folyamatosan romlott az állapota. A vár régészeti feltárást 1965-72 között kezdték meg.

Panoráma a várból

Kellemes, kövezett sétaút vezet az erődítményhez

Bálványkövek: Barát- és Apáca-sziklák

A Várhegyről pár perces sétával elérhetőek a riolittufa sziklaalakzatok, mely egy barát és egy apáca beteljesületlen szerelmének jelképe a néphagyomány szerint. 

A sziklaalakzatok a vulkáni működés során kiszóródott riolittufából keletkeztek. A laza anyagba vulkáni bombák hullottak és ágyazódtak be, melyek ellenállóbb anyaga később megvédte az alattuk lévő puhább kőzeteket az eróziótól.

Visszanézve a vár felé - A domboldalt virágzó akácok lepik el.

Törökasztal - pogány áldozóoltár? 

A Törökasztal sziklacsúcsait egykoron lefaragták. Egyes elképzelések szerint a magyar ősvallás áldozati szertartásaihoz használhatták, az áldozati állat belsőségeiből jósolhattak itt. 

Annyi bizonyos: innen mindenfelé jól rálátni a tájra, páratlanul szép a panoráma, jó kis őrállás lehetett. Mi pedig kényelmesen ücsörögtünk az "üstben".

Akácos hegyoldalak   

A panoráma tényleg varászlatos volt. Valahogy nem voltunk erre felkészülve, nem számítottunk ilyen látványra, amikor nekiindultunk a mai túrának. Szinte az egész hegyoldalt virágzó akácfák borították, a képen is látszik igencsak kevés az őshonos cseres-tölgyes erdő. 

A levegőben tömény mézillat kavargott, én még a bedagadt torkom és eldugult orromon keresztül is éreztem, mindenfelé méhek zümmögtek, és a fehérrel pettyezett táj látványa is megkapó volt. 

Persze, tisztában vagyok vele, hogy az akác invazív növény, és szomorú, hogy kiszorítja az őshonos növényzetet és csökkenti a diverzitást, szóval nem tesz jót a környezetnek. 

Kicsit utána is olvastam a BNPI oldalán.

Miért is alakult ez így? Honnan ez a sok akác errefelé?  

"Az emberi tevékenység hatása mély nyomot hagyott és hagy a tájvédelmi körzetben, a leromlott növényzettel jellemezhető területek kiterjedése már ma is jelentős. A települések közelében, vagy azoktól távol, a természetes erdők helyén, sokszor talajvédelmi célból létesített idegenhonos akácosok, erdei és feketefenyvesek, lucosok állnak és kisebb vörös tölgyeseket is ültettek....

Az éghajlatváltozással járó szélsőségek gyakran csak tovább erősítik ezt.

Az utóbbi évtizedek tájhasználati változásainak eredményeként azonban felerősödtek a ...  kedvezőtlen szukcessziós folyamatok, korábban nem látott növényfajok jelentek meg, alakítják át a társulásokat, váltak uralkodóvá. "

"Az erdőgazdálkodás a jelenleg alkalmazott fahasználati módokkal üzemi mértékben vesz részt a biodiverzitás csökkenésében. A kedvezőtlen időjárási körülmények mellett is folyó fahasználatok, közelítések károsítják a termőtalajt, fokozzák az egyébként is jelentős erózióveszélyt. A márciusban még javában zajló fakitermelések, az erdőállományok alatt szaporodási időszakban végzett cserjeirtások sok madár számára végzetesek."

Egy darabig a kék jelzésen folytattuk utunkat. Itt sok  biboros kosbort és fehér madársisak kosbort láttunk. Továbbra is akácok között haladtunk, fehérre festette az utat a sok lehullott virágszirom. Az út vége felé egyre több lett a tölgy az erdőben. 

Az irtás tetején megebédeltünk, épp mielőtt elkezdett volna esni az eső. 

Borókás lejtők

A kékről lekanyarodtunk a piros kereszt jezésre, végül a piros sávon tértünk vissza  a faluba. A piros sáv jelzésen újabb meglepetés várt. A látvány újfent lenyűgőző volt! Szép borókákkal tűzdelt füves hegyoldalakon sétáltunk lefelé. Minduntalan megálltunk, rácsodálkoztunk az előttünk hullámzó vidékre. Csodaszép volt. A friss zöld, a fákkal, csrjékkel pöttyözött szemközti oldalak, a fények játéka a sötét égbolt előtt - mindez egyáltalán nem volt szokványos látvány. 

Szinte belesétáltunk a tájba, mely lépésről lépésre változott, szebb és szebb arcát mutatva.