Az előző bejegyzésben leírt túrára az tette fel a pontot, amikor az út vége felé kiderült, lányom elvesztette a telefonját a csúcson. Testvérem visszafutott (!) ugyan egy 4 km-es szakaszon, a telefont azonban nem találta meg. A szálláson, bekapcsolva az telefonkereső alkalmazást, láttuk, hogy pontosan az Oszterva-nyeregről kiinduló út mellett van, és még félig töltött állapotban.
Másnap reggel is ott volt.
Reménykedve abban, hogy a tetőn is lesz internet kapcsolatunk, elhatároztuk, hogy újra nekivágunk a túrának. Előző nap édesapám édesanyámmal sétálgatott a tó körül, sógornőm pedig kisebbik gyermekével maradt a hegy lábánál. Most mindketten boldogan ugrottak: ők is jönnek!
Bevallom én már alig álltam a lábamon, mire elindultunk a szerpentinen. Nem is bírtam tartani a tempót, amit a lányom és sógornőm diktált, de 74 éves édesapám minden megerőltetés nélkül követte őket. Hamarosan elhagytak, én pedig rájuk bíztam a telefonkeresést, és belevetettem magam a virágok fotózásába. Találtam havasi kakicsvirágot, erdei derécét, alpesi kökörcsint, hegyi gyömbérgyökért, havasi siskavirágot, tárnicsot, harangvirágot, erikát, és még meglepően sok virágzó növényt.
Mindeközben kutatói előőrsünk elérte a helyszínt, térerő azonban nem volt elég az internetezéshez. Kitartóan csörgették a telefont, ami rezgett is a kövek alatt. Valahol itt:
Másztak kőről kőre, hallgatóztak, csörgettek, a hegy visszhangzott, már minden irányból hallani vélték a rezgést, de a telefon nem lett meg. Én akkorra érkeztem, amikor az elveszett készülék már csak 2%-on volt. Végül lemerült és vele együtt mi is. Több, mint 2 óra keresés után vegyes érzelmekkel indultunk vissza.
A lefelé vezető utat meglepőn gyorsan tettük meg, édesapám térde bírta kicsit nehezebben. Mikor elértük a fenyőerdők szintjét, csodás gombákat találtunk.
 |
| Út a Magistralon a z Oszterva felé |
 |
| Édesapám a tetőn. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése