Az emlékezetes túra, melynek nyomvonalán most végighaladtunk 30 évvel ezelőtt egy téli napon zajlott, s én csak elbeszélésekből ismertem. Most szinte lépésről lépésre elevenedtek meg a szemem előtt az események, melyek a történet elmesélésekor is ijesztően hangzottak, most azonban a helyszínt is látva, félelmetesebbnek és veszélyesebbnek tűnt, mint amikor először hallottam.
Az utat sűrűn szegélyezték az erdei deréce lila virágai, a távoli kopár hegycsúcsok felé kopár hegycsúcsok felé igyekeztünk. |
Az emlékezetes túra alkalmával innen indult el 40, 17 éves fiatallal edzőjük, a Sziléziai házhoz. Télen. Fagyos úton. Zokni-nylon-tornacipő kombóval. Megjegyzem, hogy az út télen le van zárva, de mivel szlovákul volt kiírva...
-"Mi az a tábal?"
-" Hm. Semmi, Kerüljük ki!"
-"Mi az a tábal?"
-" Hm. Semmi, Kerüljük ki!"
A szállodától az Osztervára vezető Felső-turistaút (Magistralé) szerpentinje. |
Panoráma a tóra félútról, szemben a Menguszfalvi-völgy. |
Kb. a hegy feléig felhallatszik az Omladék-völgyben lezúduló víz robaja, pedig látni nem sokat lehet belőle. |
Körpanoráma a nyeregről. Szépen kipirultam, mire elértem a csúcsot, a többiek épp átizzadt pólóikat szárítgatták a szélben, lecserélve egy-egy szélkabátra. |
Egykori túrázóink közül az egyik megcsúszott az úton. Ekkor még tudta folytatni az útját, de a következő csúszásnál már úgy lesérült, hogy vinni kellett. Lassan rásötétedett a társaságra. Segítségért a testvérem ment, másodmagával, a sötétben. Szerencsére fejébe épített GPS-szel született, így számomra teljesen érthetetlen módon kitérők és bolyongás nélkül érte el a menedékházat, és hozott segítséget. Mindeközben a hegyen maradt társaság a sérült társukat cipelte a sötétben, hóban, fagyban és tornacipőben a menedékház felé.
Batizfalvi-tó 1898 méteres magasságban. itt pihenhettem volna, ha nem lett volna ilyen szép a tó. Így a lábamban lévő ólomsúlyokkal nem törődve, nekiindultam fotózni. |
A tótól már kellemes, pihentető út vezet lefelé a Sziléziai házig, mely menedékház és szálloda is egyben. |
Vízesés és tó a menedékház mellett. (1676 méter magasságban) Ha száraz időben kifogy belőle a víz, a szállodában nem fürödhetnek a vendégek. |
Egykori túrázóink végül elérték a menedékházat, a sérültet kórházba szállították, ők pedig a kandalló mellett olvasztották ki megfagyott cipőiket és testrészeiket. Volt, aki két lábujját adta áldozatul téli hegynek.
Nagyon jók a képek és tetszik a történet, rég volt, kisebb sérülésekkel "megusztuk".
VálaszTörlésemlekezetes tura volt, az biztos! Meg mindig olyan erzekletesen meseltetek, hogy mar ugy erzem, en os ott voltam.
TörlésNagyon élvezetes beszámoló. A körülmények kissé emlékeztetnek a norvégiai túránkra, ahol hasonló talajjal küzdöttünk.
VálaszTörlésSzép vidék, jó fotók.
Köszönöm, örülök, hogy tetszik
Törlés