Bihar-hegység
A magyar határral szomszédos megye Bihar megye, melynek lakói egykoron csak egyszerűen Biharországnak nevezték lakhelyüket. A megye keleti felének nagy hegysége a Bihar-hegység, a Kárpátok keletkezése előtti időkben gyűrődött fel, illetve később mészkövek települtek a gránitkövek mellé.
A hegységet - nem véletlen - Erdélyi-szigethegységnek is nevezik, mivel a Kárpátok vonulataival szegélyezett alföldi síkság közepéből emelkedik ki.
Itt helyezkedik el a Pádisi-karsztfennsík, ahol a karsztjelenségek valamennyi változata megtalálható, mi azonban sáfrányokat keresve látogattunk oda.
Sáfrányvadászat Pádis fennsíkján
Az elmúlt hetek meleg, napsütéses, tavaszi időjárása egyáltalán nem indokolta azt a 20 centis hótakarót, ami a Pádis-fennsíkon fogadott minket. A hegyre vezető úton sorban akadtak el tengelyig érő hóban a magyar buszok, mivel a helyiek sem tartották már szükségesnek az út takarítását, ezért egy hónapja lemondták a szolgáltatást. Túravezetőnk a négy kerék meghajtásos autójával makacsul törte a friss havat, a sáfrányok azonban mélyen a hó alatt lapultak. A nyakunkba zúduló eső és a szép havas erdő látványa sem segített feledtetni csalódottságunkat.
Egy helyen azonban mégis megpillanthattuk a virágok kiálló csúcsait.
Hegyek mindenütt
Az útról számtalan kilátópontról csodálhattuk a felhők közül kibukkanó tájat. órákig álltunk az út szélén, lestük a felhők vonulását, figyeltük a természet fényjátékát, hova esik vajon legközelebb egy kis napfény!
Vízesések és zúgó patakok között
A kétnapos esős idő és a Pádis-fennsíkon vádliig érő hóban eltöltött szombat után felhőtlen kék égre, szikrázó napsütésre ébredtünk.
Pádist nem mertük megkockáztatni, nem valószínű, hogy a hó elolvad egyetlen hideg éjszaka alatt, így a völgyben kerestünk a kirándulásunknak célt. Szállásunk előtt zubogott tova a Bohodei-patak, számtalan látványos, apró vízeséssel, gyönyörű öreg, göcsörtös mohával borított fákkal.
Kb. 1 óra folyamatos hegymenet után érjük el a hegytetőt, a lábaink alatt hatalmas vörös szakadék, kalcit, agyag és vörös agyag keveréke: egy hatalmas vízmosás, melyet még most is gyorsan mélyít az erózió.
A látvány gyönyörű, a rozsdaszínű hegyoldalakon fehér foltokban ül a hó.
Túráink a Néra-völgyében, Bánság
A Bánságot végvidéknek, végvárnak, végvidéki bánságnak is nevezték, a középkori Magyarország déli határa előterében szervezett katonai-igazgatási területek voltak. A végvidékek kapitányjai, bánjai országbárói rangot viseltek.
Ördög-tó (Lacul Dracului)
Az Ördög-tó a Néra partján fekszik, tehát a folyó mellett haladva kényelmesen megközelíthető, de mi másik utat választottunk: az erdőn keresztül Carbunari falu szélétől a kék jelzésen haladva a hegyről ereszkedtünk alá. Az elmúlt napok forrósága után esővel köszöntött ránk ez a nap, s mint kiderült, egész nap zuhogott, ami kifejezetten ügyességi próbává varázsolta az utunkat.
A Néra partján az út sziklafalak oldalába vájt ösvényeken és kis alagutakon keresztül vezet. A kocsit Beuşniţa Nemzeti Park egyik bejáratának parkolójában hagytuk, leperkáltuk az 5 lei-es belépőt, majd rátértünk az ösvényen a piros jelzésre Sasca Romana felé.
Sasca Montana és a Susara vízesés
Miután megérkeztünk Sasca Montanaba és elfoglaltuk teljesen korrekt szállásunkat, elindultunk a Malomvölgy-vízesés (Cascada Susara) felé. Végigsétáltunk szinte a falu teljes hosszán, elcsodálkozva azon a kettősségen, amit a házak sugároztak felénk.
Négy napos kirándulásunk kiinduló pontja Sasca Montană volt, ami egy kb. 600 fős bányászfalu a Bánságban. A mai települést 1719-ben tiroli, bajor és a Rajna mellékéről származó német bányászok alapították, s megkezdték a rézérc telepek kitermelését, de már a rómaiak is bányásztak vasat a környéken.
Vízimalmok a Bánságban
A Rudăria-patak szurdokvölgyében (Cheile Rudăriei) huszonkét, fából készült vízimalom található, többségüket ma is használják.
Radnai-havasok
A Keleti-Kárpátok legmagasabb része. Legmagasabb csúcsa a Nagy-Pietrosz (2303 m). Legnagyobb vízesése a Lóhavasi-vízesés, 80 méter magas. De itt található a mai Románia legmélyebb barlangja, az Izvorul Tausoarelor, mely 479 méter mély.
Úton a Gargalló felé
Szerencsére az út korántsem volt olyan meredek, mint amikor a Nagy-Pietroszra másztunk fel, és összesen csak 755 méter szintkülönbséget kellett leküzdeni. A felvonóból kiszállva rögtön egy fennsíkon találtuk magunkat, havasi legelőkön vágtunk át, selymesen süppedő gyepen haladtunk.
A Nagy-Pietrosz (Horthy-csúcs) meghódítása
Túravezetőnk szép időt rendelt nekünk - úgy tűnik, jó kapcsolatai vannak odafent, mert a a két nap alatt ragyogó nyári napsütésben túráztunk.
A kék jelzés egy régi köves-gyökeres szekérúton vezetett egyre feljebb. A lombos erdőt elhagyva fenyves-borókás részeken már virágzó rododendron bokrokat is láttunk.
Szép lassan haladtunk, többször megpihenve, kényelmes tempóban értünk fel 2000 méterre, a Meteorológiai állomásig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése