Gombavadászat a Börzsöny legszebb útján

Ezt az utat már  nem először járom végig, de még mindig ez a kedvenc útvonalam a Börzsönyben, így elhoztam végre ide kedvenc tesómékat is. Nem csoda, hogy nem jártak még erre: az egész hegyet meg kell kerülni, aztán még menni egy csomót az erdőbe veztő vacak minőségű aszfalt úton is. Jól el van dugva no, tömegközlekedéssel kész macera egynapos túrának. Autóval azért kellemesebb, de hosszú az út.  

Korán indultunk, így kicsi volt a forgalom, amíg a kettes úton haladtunk, vágyódva bámultam a hegyeket - volt rá időm, nem nekem kellett vezetnem. Képzeletben már ott jártam a csúcsokon, az erdők mélyén,  néztem a virágok ringását. Aztán a parassapusztai határátkelőnél vettünk egy erős balkanyart, irány Kemence. Tesómék mondták is, hogy itt mindig mentek tovább a Tátra felé, fura nekik, hogy elkanyarodtunk.  Az út minősége hagy némi kívánnivalót maga után, mégis szinte repülünk ... a vágyaink szárnyán a falvakon át, a tempó az autó nőutasaiban hangos nemtetszést vált ki, amin a férfiak jót derülnek. Szóval nagy az egyetértés és vidáman vagyunk. 

 A takaros házak különleges atmoszférája tapinthatóan leng be az autó ablakán, s ahogy elérjük az  erdő szélét, békésebb, mégis izgatottab hangulatba kerülünk. 

Más világba cseppentünk. 

A fák között hűvösen gomolyog a pára, mégis érződik a beígért nyári meleg, mintha dunsztban ülnénk. Körülöttünk madárdal és vízcsobogás, az erdő semmivel össze nem keverhető illata: rohadó avar, üde fák, virágok, no meg a kutya és a kullancsriasztó ad hozzá némi pikantériát a keverékhez. Ez utóbbiból jó sokat magamra kentem, az elmúlt héten már épp elég vérszívót vittem haza, nem kell több.  

Nekivágtunk a kaptatónak a Jancsi-hegy felé. Tesóm megjegyezte, hogy hozott egy lábost, amiben majd megfőzhetjük a gombákat. Hopp, izé. Szóval a gombákat. Persze, keresünk gombát, ez nem is kérdés. Találunk-e vajon? Én reménykedem, tesóm szentül hiszi.  Rástresszeltem.  A gombászás olyan, mint tűt keresni a szénakazalban, nem mindenki szeret árkon - bokron átvágni, lassan vánszorogva bogarászni a talajt.  Ő meg cipel egy bazi nagy vas lábost. (Ez a hit.)  No mindegy, legalább megedződik. Úgysem árt, ha nehéz a zsákja, legalább tudjuk tartani a tempóját. 

Így hát itt-ott betérünk a fák közé, nézzük az avart. Sikertelenül.  Tavaly novemberben erre rengeteg gombát találtam, most csak néhány szétmáló galambgomba virít a sáros avarban. 

Jancsi-hegy környékének csodás mohás szikláit most is megcsodáltam.

Még csak most virágzik a turbánliliom. Egész a hamuházig találtunk virágzó töveket az út mentén. 

Elértük a Jancsi-hegyet, majd Holló-kő csúcsát, egyetlen értékelhető gombatalálat nélkül. Így aztán a hozott kajákból terítettünk meg a szikla tetején, és a páratlan panoráma mellett tízóraiztunk. 

Holló-kő káprázatos panorámája. Alattunk a kaldera közepe. 

Egy nagy csokor tarka nőszirom. 

Végig a gerincen.

Felkapaszkodtunk a Várbükk csúcsára is, vetettünk egy pillantást az egykori vár hűlt helyéről a tájra,  majd leereszkedtünk egy kis erdészházig. Az ház alatti szikláknál található a Nagy-hasadék. Innen erdészeti utakon ereszkedtünk tovább a kedvenc kilátópontomhoz. 

Nagy-hasadék

Kilátás egy irtás széléről

Kedvenc panorámám egy másik irtás tetejéről. 

Leereszkedünk a Csarna-völgyébe. Balra Holló-kő és Jancsi-hegy. 

Közben, legnagyobb örömünkre  egyre több gombát találtunk. Vargányát, galambgombákat, sőt egy meredek lejtőn még rókagomba is akadt. Mégiscsak főzünk ma az erdőben! Nem hiába cipelte a tesóm a bazi nehéz lábost, valamint  az előre dinsztelt hagymát! 

Leereszkedve a Hamuházhoz kis tűzhelyet készítettünk sziklákból, a fiúk hamar tüzet raktak, én meg gombát vágtam. Kiderült, emberes mennyiség lett  a talált vargányákból és rókagombából, így a galambokat fel sem vágtuk. Fenséges étek lett! Ez volt az amúgy is fényes napom csúcspontja. 

Vargánya és rókagomba 

A Hamuháznál megfőztük az ebédet. 

A kései ebéd után a síneket és a patakot követtük a völgyben. Alig 3 km volt már csak hátra az útból, jól esett a laza levezető séta. 

Legnagyobb megelepetésemre rengeteg kidőlt fa keresztezte az utat, volt, ahol új ösvényt jelöltek ki, mert a régi járhatatlanná vált a kidőlt fák miatt. 

Innen már csak pár kilométer a Feketevölgy-panzió.

Viharban kidőlt fák a völgyben. Engem meglepett, tavaly novemberben még nem ilyen volt. 

A szokásos fotót most sem tudtam kihagyni. 

Fura búvóhelyet talált a sin és a csavar között.