2021. március 20., szombat

Merre csörög a patak? Báránykőtől Ágasvárig...

(ugyanez a túra nyáron >>)

Mátrakeresztesről a piros jelzésen indultunk a Csörgő-patak mentén. A patak a nevét onnan kapta, hogy  nagy esőzések után nekivadulva száguld  medrében, s a patakmeder kavicsai összeütődnek, s csörgő hangot adnak.  
Az út két oldalán magasodnak Báránykő és Csókakő látványos andezit oszlopai és sziklafalai. Tetejükről remek panoráma mutatkozik a falu felé, továbbá számos kiépített sziklamászó útvonalat tart karban a Salgótarjáni Hegymászó Klub.  A borongós idő különösen drámai hangulatot kölcsönzött a szikláknak. Kicsit olyan volt, mintha egy elhagyott azték birodalomban jártunk volna. 

A patak völgyét Erdőrezervátumnak jelöli a Google Maps. Igazi madárcsicsergős, hangulatos erdei séta esik a zúgó patak mellett. Még a nap is kisütött váratlanul, mikor erre jártunk. 
A Csörgő-szurdoknál hatalmas sziklák közé szorulva kanyarodik egyet a folyó. Mindig elámulok ezen a sziklatömbbe kapaszkodó fán. Vajon meddig bírja még? 
A patak innentől csendesebben folyik. Sokszor elterül, valódi árteret, mocsarat hozva létre.  Így tavaszidőn még látványosabbak a mohával vastagon bevont hatalmas sziklatömbök, illetve a kidőlt fák.
 Hamarosan elértük a vízimalom hűlt helyét, ahol egy tájékoztató tábláról megtudhattunk, hogy egykoron több  un. kallómalom is működött a környéken, s nagy szerepük volt a posztógyártásban. A kerék fogaiba erősített kalapácsok szűrposztót puhítottak. Más források szerint fűrészmalomként szolgáltak ezek az építmények. A malomból már semmi sem látszik. A Csörgő-patak egy áradás alkalmával olyan erővel zúdította sáros-kavicsos hordalékát, hogy elsodorta az épületet.
Az út további részén elértük a Gyula-barlangot, ahol kiváló lehetőség nyílik  bivakolásra. A nyomok szerint gyakran élnek is itt ezzel a lehetőséggel. Kövekből kis fal is épült a bejárat elé, valamint  tűzrakó helyet is kerítettek el. 
Mátraszentistvánt elérve a kék jelzésen haladtunk vissza, Ágasvár felé. Az útról  visszatekintve jól látszott a sípályán lesikló néhány lelkes síelő. Majd az út egyre meredekebbé vált. Két hegykúpot is megmásztunk, mire elértük Ágasvár 798m magas csúcsát. Úgy tűnik, ebben a nap is elfáradt, mert elbújt a felhők mögé. Mire felértünk a csúcsra, egész beborult, még a havazott is. 
Ki hitte volna, hogy Ágasváron egykoron vár állott? Sajnos már ennek is csak a hűlt helyét találtuk, a panoráma azonban igazán remek innen! 

Visszafelé elhaladtunk az Ágasvári-turistaház mellett, és útba ejtettük  a csak engedéllyel látogatható Csörgő-lyuk barlangot, ami európai viszonylatban is kuriózumnak számít keletkezése miatt (a vulkáni törmelék beomlásával keletkezett). 
Ezen kívül még számtalan felfedezni való várt volna még ránk, ha tudtam volna, mit is kell keresnem.  Mindenképpen érdemes utánaolvasni itt, és újra elmenni és alaposabban végigjárni a környék látnivalóit. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése