A Pákozd felett elterülő hegyvonulat csúcsa csupa fű, és bogáncs és egyéb növényfélékből, valamint bokrokból álló növénytársulás. Fa nem sok akad a Sár-hegyen, a kivételesen meleg június eleji estén ontotta a meleget a föld. Azért nekivágtunk a kutyámmal a tüdődomboknak, mentünk a GPS után, kerestük a beígért ingóköveket. Nem nagyon hittem benne, hogy jó helyen járok, az út csupa homok, sziklának semmi nyoma. A kutyám is minden meggyőződés nélkül követett, még a közelben legelésző birkanyáj sem hozta lázba.
Aztán egyszerre csak megpillantottunk egy sziklát a bokrok között. Aztán a másik irányban még egyet. Aztán távolabb egy harmadikat. Mostmár szép módszeresen kezdtem felderíteni a terepet.
A gránittömbök békésen megbújtak a bokrok között, sokszor csak akkor lehetett látni a következőt, ha felmásztam az épp aktuális tetejére. Olyan volt, mint egy jól megtervezett park: minden kanyar tartogat meglepetéseket.
 |
| Itt akár áldozatot is mutathatott be az őskori ember az isteneknek |
Honnan is kerültek ide ezek a teljesen indokolatlan sziklatömbök?
Nos, valamikor hatalmas, békés sárkányok legelésztek ezen a vidéken, a hatalmas nadragulya és bürök erdőkben. Sokszor támadták meg őket különböző vérszomjas, de legalábbis igen éhes ragadozó szörnyek. A támadások ellen úgy védekeztek, hogy mérges folyadékot fecskendeztek támadóikra, egy, az orruk fölött elhelyezkedő nyíláson át. A mérget az erdő növényeinek nedveiből alakította át a szervezetük, és először csak megbénította a támadót, majd az 1-2 órán belül kővé vált!
 |
| A sziklák tetejéről remek a panoráma |
Persze az is lehet, hogy valóban a Velencei-hegység lepusztult felszíne alól kerültek elő a vízzáró gránitsziklák, mint ahogy azt számos internetes forrás megemlíti. Hatalmas repedések keletkeztek rajtuk a különböző természeti erők hatásainak következményeiként. A víz és a hőmérséklet változások következtében hatalmas repedések keletkeztek a sziklákon, majd a feldarabolt sziklákat a szél és az csapadék eróziója lekerekítette, csiszolta.
 |
| A hegy szíve |
De ez annyira hihetetlen! Miért vannak egymástól olyan távol? Miért nem összefüggő, sziklás a terep?
Akárhogy is történt, az tény, hogy lélegzetelállító látvány, gyönyörű, biciklivel és gyalog is jól járható turistaút vezet a kőtömbök között egész Sukoró határában található Gyapjaszsákig ( a helyiek így nevezték az itt található ingóköveket).
 |
| Egyensúlyban |
Talán jól látszik, hogy fullasztóan meleg volt, 2 órás séta alatt 2 liter vizet fogyasztottunk el ketten a kutyámmal. A végén mégsem colt hajlandó egy lépést sem tenni. Csak ült az árnyékban, és rám se nézett, nehogy meg kelljen hallania hívó szavam.
Az itt élő emberek számtalan névvel illették ezeket a sziklaalakzatokat, sokuknak már saját neve van, szerintem azonban mindenki találja meg a saját kis sziklalakóját! Hoztam is egy csokorra valót fekete-fehérben, hogy csak a formákra koncentrálhassunk:
 |
| Óriáscsiga, épp kibújt a házából. Sandán lesi a kutyámat. Vajon mit akar tőle? |
 |
| Kissé illetlen sziklák a feneküket mutatják felénk. |
 |
| A kisasszony csak a csipkebokrot szerette volna megszagolni, hatalmas lendülettel próbált kitörni a föld alól, de beragadt. |
 |
| Oroszlános szikla orosz felirattal. Egy időben katonai gyakorlóterepként is szolgált orosz kiskatonák számára. Ma már szerencsére természetvédelmi terület. |
A szikla tetejéről remek körpanoráma tárul a szemünk elé, délre a Velencei-tó tükre látszik.
 |
| Dinoszaurusz fej, szeme mutatja az utat. |
 |
| Elefánt, épp vizet iszik. |
 |
| Őskori vadász |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése