Kirándulásunkat Bándról, Essegvár alatti parkolóból indítottuk. Felkapaszkodtunk a várhoz, felmásztunk a vártoronyba, ahonnan számottevő kilátás nem mutatkozott, lévén a falak ott is a legtöbb helyen homlokig értek, így csak falra mászva lehetett bármit is látni az alant elterülő tájból.
 |
| Essegvár |
A torony alatti fennsíkról azonban így is messze elehett látni.
 |
| Bándi panoráma |
Innen visszatértünk a falu szélére, ahonnan jól kitáblázott úton tartottunk a tiszafás felé. A Cinca-patakot elérve a víz hűlt helye mellett haladtunk, mellettünk az elkerített hegyoldalon a tiszafás. Az erdőt legfőképp a nagyvadaktól óvják a kerítéssel, 3 helyen kis kapunk keresztül lehet bejutni a területre. Természetvédelmi terület, nem csak természetvédelmi és kultúrtörténeti szempontból érdekes, hanem jégkorszaki maradványnövény, génrezerváció, vegetáció- és evolúciótörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Erről külön bejegyzést is írtam.
Kezdetben a Séd-patak mentén sétáltunk, megkerültük az erdőt és a nyugati oldalán kapaszkodtunk fel, és a nyugati kapun léptünk be az erdő területére. Ez azért is volt jó választás, mert így teljes szélességében bejárhattuk a területet. Nagyon hangulatos kis ösvény vezet át a tiszafáson. Kezdetben főleg bükkerdőben haladtunk, mindenfelé színes tavaszi virágok, kankalinon és keltikék nyíltak.
Felkapaszkodtunk Tóni bácsi kunyhójához, ahonnan nyílt némi kilátás a virágba boruló tájra.
 |
| Kilátás Tóni bácsi kunyhójától. |
 |
| A tanösvény hangulatos ösvénye a tiszafák alatt. |
 |
| Sok helyen tömegesen nőtt a medvehagyma. |
 |
| A sok bükk és tiszafa között egy félig kidőlt hárs. Megmásztuk. |
 |
| Az örökzöld tiszafa alatt nem nőnek virágok, ahhoz túl sötét az erdő alja. |
A keleti kapun elhagytuk a tiszafa erdőt, és a Miklós Pál-hegy csúcsa felé vettük az irányt. Itt fogyasztottuk el húsvéti sonka, tojás, medvehagyma ebédünket, saját sütésű kenyereink társaságában.
Egyesek szerint a kilátók nem izgalmasak, én azonban nem osztottam ezt a véleményt, felmásztam a meglepően sok lépcsőn. Ilyen remek panoráma fogadott. Igaz, északkeleti irányban rettenetesen ronda sárga gyárépület éktelenkedett, ezért inkább egyéb irányokba nézegettünk.
Ezek után a piros jelzésen lefelé vettük az irányt.
A Séd-patak mentén egykoron több malom is állt, ez a rom szabadon látogatható. 
A rom melletti kis tisztáson napoztunk és beszélgettünk egy jót, majd az autó felé vettük az irányt.
Végül legurultunk a Balatonhoz, hogy megnézzük a naplementét, mely most ilyen szaharai porlepte sötétségben telt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése