Cerkno nyáron

Hosszas töprengés és vacillálás után végül Cerkno egykoron patinás szállodájába foglaltam szállást, annál is inkább, mert úgy 13-15 évvel ezelőtt voltunk ott síelni -nem is hiszem, hogy olyan rég volt az!-, és akkor is ebben a szállodában laktunk. Így érkezésünk napján rögtön felkanyarogtunk a sípályákhoz, leparkoltuk az autót és felsétáltunk a hegyre, hogy megnézzük milyen is nyáron a látvány. Az autót 1000 méteren, Lese után egy szép tisztás mellett raktuk le, innen vágtunk neki a csúcsnak, többnyire a piros jelzésen. 

Vagy ki tudja. Széles murvás út több is vezet felfelé, miközben a tájat bámultam, benéztem a kanyarodó jelzést, maradt a murvás, szép fenyőerdőn keresztül, de traktorokkal és motorosokkal tűzdelt hegyi út. 

Az út szélén viszont tömegesen virított a fecsketárnics. 

Kíváncsi kecskék szaladtak a kerítéshez jöttünkre. 

Végül a felvonók alatt kapaszkodtunk felfelé, érdekes érzés volt a sípályákon sétálgatni. 

Lenyűgöző fenyők álltak büszkén az emelkedő tetején. 

A panoráma azonban hagyott némi kívánnaivalót maga után. Vajon milyen indíttatásból rakták le pont oda azt a három (és lejjebb még 10!) mobil WC-t? 

Hamarosan elértük mai kirándulásunk legmagasabb pontját 1290 méteren magasabban vagyunk, mint Magyarországon bárhol, de a távolban égbe nyúló hegyeket láttunk, csupa csipkézett tetejű hófehér sziklacsúcsok, majd még távolabb még egy sorban ismétlődve ugyanez. 

Ekkor már lehetett volna gyanús, hogy Bohinjhoz két hegyen is át kell majd kelni, de ez akkor még eszembe sem jutott. 

Az út sötét fenyvesen vezetett lefelé, majd újra fel ezen a szép napsütötte csarabos lejtőn. 

A késő délutáni nap fényei világították be az alant elterülő tájat. 

Úgy 2 km után letértünk a jelzett útról és visszakanyarodtunk a síterep felé egy széles erdészeti murvás úton. Szerencsére friss vízű forrást is találtunk, jólesett a füllesztő melegben. 

Sajnos az út egy ponton váratlanul aszfaltra váltott, így az utolsó 1 km-t már ott szerpentineztük. 

Végül visszaérve a csúcsra, megkezdtük ereszkedésünket a sípályán. Elhaladtunk a toi toi mellett,    és élveztük a kora este lágy fényeit.  

A kecskés helyen panaszosan mekegve és tán kajában reménykedve  rohantak felénk az állatok. Kivéve az öszvéreket. Ők semmiféle hangot nem adtak ki, csak rohantak. 

Végül megtaláltuk  a kiindulási pontunkhoz vezető jelzett turistautat.  Ilyen szép erdőn keresztül vezetett.