A Bükk virágoskertjének én a Forrás-völgyet nevezem, amióta két éve arra jártunk. Persze ez is egyik frusztrácómhoz tartozott, hogy akkor nem volt lehetőségem kedvem szerint elbóklászni a völgy mélyén, és elmerülni a virágok sűrűjében. Úgy terveztem most keresztül-kasul bejárom a patak menti lápos részt is.
A forrás az út vége felé található vízműházból tör elő. Ezután lefolyik a lejtőn, majd a vízszintes részen szétterül. Itt árnyas, őserdei hangulatú lápos, mocsaras, erdős terület alakult ki.
 |
Hatalmas acsalapu mező a Flóra-forrás közelében. Már elvirágoztak, de még nem szórták szét fehér pihéiket. |
 |
A Forrás-völgy eleje a Chinon felől. |
Hamarosan egy égeres láperdőben találtam magam. Szeretem az ilyen élőhelyeket.
 |
A négylevelű farkasszőlőről azt gondolták, gyógyítja a pestist. Egész Európában elterjedt, én mégis most figyeltem fel rá először. Népies nevei a varjúszem (termése kék bogyó, mely szemre emlékeztet), vagy Páris-fű. Erősen mérgező hatású. |
 |
A holdviola nagy számban bontogatta lila virágait az égererdő közepén. |
 |
Forrásszikla nyílása |
 |
A Flóra-forrás környéke különleges hangulatú árnyas, hűs tisztás. |
A forrás után lassan az út emelkedni kezd, egy kiszáradt patakmeder mellett halad felfelé.
 |
Bódító baraboly és holdviola szegélyezi az utat. |
Egyre több a holdviola. Az erdőben erős édeskés, szúrós liliomillat lengedez. Mindenfelől madárcsicsergés hallatszik, amúgy egy lélek sem jár rajtam kívül a környéken. Ennél szebbet és nyugalmasabbat elképzelni is nehéz.
 |
Kiszáradt patakmeder mésztufa lépcsőkkel. Csapadékos időben ezeken a lejtőkön több zubogón keresztül tör a felszínre a víz. |
Az időszakos patak itt mésztufa formákat alkotott. Most kissé bánatosan néznek ki ezek a formációk. Nagy esők idején azonban újra víz folyik rajtuk.
A Felső-forrás közelében nagy vizes terület alakult ki. Sokfelé kidőlt fák nehezítik (vagy segítik?) a mocsár közepére jutást. A mocsári gólyahír alkot itt méteres bokrokat.
Hirtelen hangokra lettem figyelmes. Több család érkezett megszámlálhatatlan mennyiségű gyerekkel, akik ellepték a forrás környékét és mindent tudni akartak: él-e itt béka, mi a neve ennek a virágnak és miért nem szabad oda bemenni, és át tudunk-e menni a patakon száraz lábbal, és miért dőltek ki a fák, és a néni miért mászkál rajtuk, ha nekik nem lehet?
Innen az
Udvarkő-barlang felé vettem az irányt.
Majd onnan vissza, a piros jelzésen haladtam lefelé a gerincen az autóm felé, és több kilátópontról is megszemléltem a tájat.
 |
Ezek a lila virágok most nem a holdviola, hanem a hagymás fogasír gömbjei. |
 |
Kilátás a fák között. |
 |
Szemközta a bükki kisvasút. |
 |
A déli fekvésű dolomit sziklagyepen kakukkfű illat lebegett. Mindenféle színes virág nyílt: zsálya, kutyatejek, kakukkfű. |
 |
Kilátás Lillafüred felé. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése