Csondró-völgy

Kora reggel indultam Szentlélek közelében parkoló szállásomról a Csondró-völgy felé. A Látó-követ most kihagytam, előtte kanyarodtam le jobbra, a szurdokot jelölő kék kereszt jelzés mentén Mályinka felé. 

A patakvölgy kezdete a Mária-forrásnál. Hangulatos kis forrás, persze mocsári gólyahírrel. 

Innen még meredeken vezet az ösvény lefelé a sűrű aljnövényzettel benőtt erdőn át. Majd  hamarosan kinyílik a tér, szálegyenes bükkök között vezet a pataktól pár méterre. 

A Cakó-kő után a völgy összeszűkül, csaknem függőlegesen veti magát a mélybe. Ezért itt alakult ki a Csondró-patak legnagyobb vízesése. Elég nehéz megközelíteni, ezért nem tudtam teljes pompájában megörökíteni.

Közben rájöttem, hogy rossz irányból közelítem a völgyet, mivel a patakvölgyek sokkal látványosabbak, ha alulról felfelé járjuk be őket. Így letértem jobbra, a kék háromszög jelzésen az Odvas-kő kilátópontra vezető útra.

Odvas-kő

A felfelé vezető erdészeti út szomorú látványt nyújtott. Hatalmas traktornyomokban állt a víz, a sár olyan mértékű volt, hogy jobbnak láttam nem az úton, hanem mellette az erdőben haladni. Továbbá kb. 10 méterenként újabb keresztutakat vágtak a teherautók a völgy felé, gondolom fát szállítottak el onnan. Megjegyzem a terület fokozottan védett. 

Látvány az Odvas-kő tetejéről

A panorámáért mindenesetre érdemes volt felmászni a sziklák tetejére. Mindenfelé csupa zöld erdő! Remélem ez mindig így marad, és nem vágják ki innen is a fákat. 

Eztán újra az erdészeti úton, a gerincen mentem az Odvas-kői-sziklaüreg felé, ahol is visszaereszkedtem a völgybe. 

Megtekintettem az ikonikusnak jelzett barlangszállást. Benyitva egyáltalán nem tűnt hívogatónak. Inkább aludnék sátorban, az előtte lévő sziklateraszon - gondoltam, bár egy esősebb napon ezt lehet, hogy mégis átgondolnám.  

Hamarosan újra a völgy mélyén találtam magam. Ilyen csodásan vadregényes, érintetlen szurdokhangulatban talán a Bakony Burok-völgyében éreztem magam. 

A barlang alatt már szétterül a patak vize, lelassulva kerülgeti az útjába kerülő kidőlt fákat. 

Mályinka felé haladva lassan el is tűnik a víz, már csak a levelekkel borított száraz patakmedret szegélyező buja növényzet jelezte a víz egykori útját. 

Kidőlt, mohával benőtt fatörzsek, sűrű aljnövényzet jellemezi ezt a szakaszt. 

Hollókő-lápa

Hamarosan elértem a völgy végét, visszafordultam, hogy a kihagyott részeket is végigjárjam - ezúttal alulról felfelé haladva. 

Az Ámor-forrásnál gőte és szalamadra bébiket kerestem a kristálytiszta vízben, de most  nem találtam. 

A forrástól felfelé egyre meredekebb lesz az út, a patak nekizúdulva folyik tova, kisebb vízeséseket alkotva a sziklákon. 

A legszebb rész a Hollókő-lápa, ahol a patak egyik oldalát érdekes formájú sziklafal szegélyezi.

Hollókő-lápa látványos sziklaszurdoka. 

Apró zuhatagok a Csondró-patakon a Hollókő-lápánál.

Holdviolás patakpart. 

Érdekes formájú sziklafal. 

Csupa vadregény ez a völgyszoros!

Újra elértem a nagy vízesést. Ez épp a vízesés felső része. 

A reggeli túrám alig 8 km volt, mégis izgalmas, látványos, igazi erdei ösvényeken, háborítatlannak érződő őserdőben. Méltó befejezése volt az itt töltött 3 csodás napnak. 

Köszönöm neked Bükk!