2025. április 24., csütörtök

Sebes-víz mésztufa lépcsője

Két éve pár felejthetetlen napot töltöttünk Lillafüred környékén, túratársaim számtalan csodás helyre kalauzoltak el, ám akkor nem mélyedhettem el az általam kívánt módon a táj részleteibe. Azóta tervezem eme frusztrációmat feloldani, ezért jól jött a húsvéti hosszú szünet, amikor három napot tölthettem egyedül ezeken a helyeken pontosan úgy és annyi ideig, ahogy én szerettem volna.
Elsőnek az Ómassa környékén a Garadna-patakba folyó Sebes-víz mentén vezető sárga+  jelzéset néztem ki magamnak. 

Így aztán le is parkoltam az autót nem messze a torkolattól, és magam mögött hagyva a játszótéren zsibongó gyerekhadat, hamarosan rákanyarodtam az ösvényre. Amin most ott csordogált a patak. Ez jó jel, gondoltam, úgy olvastam, száraz időben alig csordogál a víz, én pedig szerettem volna víz zuhatagot látni. 
Hamar kiderült, hogy az  elmúlt hetekben a Bükk-fennsíkra hullott esővíz elegendő volt ahhoz, hogy a hegy gyomrába jutva a Sebes-víz két forrásbarlangjánál a felszínre törve, majd onnan a meredek lejtőn lezúdulva  látványos vízfüggönyöket alkosson. 

Kezdetben  óvatosan lépkedtem a köveken, kerülgetve az egyre bővebb vizű patakot. Amint elengedtem azt az elvárást, hogy szárazz lábbal akarom abszolválni a túrát, máris sokkal kényelmesebb lett az életem: bátran lépkedtem az ösvényen, bokáig vízben. Az ösvényt sem volt mindig könnyű megtalálni: vagy a patak képezett ott medret átmenetileg, vagy a fák, bokrok ágai hajoltak össze annyira, hogy eltakarták azt. Vagy mindkettő. 
Ahogy haladtam felfelé, a lezúduló víz hangja a látvánnyal egyenes arányban erősödött. Sokszor átmásztam a patakon, hogy a másik oldalról is megcsodáljam a látványt. 
A víz partján nagy erdei holdviola telepek virítottak, szalamandrák tanyáztak.  

Már az út elején is a jelzett ösvényen csordogált a patak. 

Hamar kiderült, hoyg ezt nem fogom szárazz lábbal megúszni. 


Ahogy az út egyre meredekebbé vált, a  víz  is egyre sebessebben zúgott, szép kis fátylakat terítve szét a sziklákon. 

Az ösvény sok helyen közvetlen a folyó mellett vezet. 

Mohával benőtt sziklák között

Néha kis tavacskákká szeildül. 

Holdviolás partszegély


Mohával benőtt vadregény. 

Épp ezért sokkal szebb ez a vízesés, mint a szilvásváradi Fátyol-vízesés: itt még minden érintetlen, ahogy a természet megalkotta: bedőlt fák, gallyak, kiépített út nélkül. Rajtam kívül nem járt arra senki. Szerencsére. 


Újabb holdviolás rész. 

Újabb megközelíthetetlen részek. Itt az ösvény is a partoldalban magasan vezet. 

Ahogy haladunk fölfelé a látvány egyre elképesztőbb. Akár több tíz  méter hosszan is beláthatunk a zuhatagba. 



A mésztufa, vagy darázskő úgy keletkezik, hogy a mészkőhegy gyomrába bejutó csapadékvíz a talajjal érintkezve szénsavat vesz fel,  amikor a felszínre lép, a szénsav-tartalom elillan, az oldott mész pedig elkezd kiválni.  Amint a víz végigfolyik a sziklákon, kidőlt fákon, lehullott faleveleken, kérget képez rajtuk. 

Jól látszik a falevelek nyoma a mészkőképződmény alatt. 

Félig mészkővel bevont faág. 

Az utolsó ötven méter grandiózus zuhataga. 


A patak 2,3 km-en 113 m - emelkedik.




Sebesvízi keleti forrásbarlang

Sebesvízi keleti forrásbarlang

A forrásbarlang után a meredek kaptató folytatódik. Sokszor kidőlt fákon kell átmászni. 

Miután felérünk a kaptatón, egy rövid, kellemes erdei sétával érhetjük el a Sebesvíz Panziót, mely autóval is megközelíthető, és egy festői szépségű kis tó partján áll. 

A tó egyik végén két csermely is a tóba torkollik. Mindkét víz mentén 10-20 méter szélességben mocsári gólyahír mezőt találhatunk. Olyan, mintha sárga folam ömlene a tóba. Az egyiket követtem egész  a Disznós-kút-ig, kb 200 méter hosszan. Fantasztikus látvány! Még sosem láttam ennyi mocsári gólyahírt egyben. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése