Két éve pár felejthetetlen napot töltöttünk Lillafüred környékén, túratársaim számtalan csodás helyre kalauzoltak el, ám akkor nem mélyedhettem el az általam kívánt módon a táj részleteibe. Azóta tervezem eme frusztrációmat feloldani, ezért jól jött a húsvéti hosszú szünet, amikor három napot tölthettem egyedül ezeken a helyeken pontosan úgy és annyi ideig, ahogy én szerettem volna.
Elsőnek az Ómassa környékén a Garadna-patakba folyó
Sebes-víz mentén vezető sárga+ jelzéset néztem ki magamnak.
Így aztán le is parkoltam az autót nem messze a torkolattól, és magam mögött hagyva a játszótéren zsibongó gyerekhadat, hamarosan rákanyarodtam az ösvényre. Amin most ott csordogált a patak. Ez jó jel, gondoltam, úgy olvastam, száraz időben alig csordogál a víz, én pedig szerettem volna víz zuhatagot látni.
Hamar kiderült, hogy az elmúlt hetekben a Bükk-fennsíkra hullott esővíz elegendő volt ahhoz, hogy a hegy gyomrába jutva a Sebes-víz két forrásbarlangjánál a felszínre törve, majd onnan a meredek lejtőn lezúdulva látványos vízfüggönyöket alkosson.
Kezdetben óvatosan lépkedtem a köveken, kerülgetve az egyre bővebb vizű patakot. Amint elengedtem azt az elvárást, hogy szárazz lábbal akarom abszolválni a túrát, máris sokkal kényelmesebb lett az életem: bátran lépkedtem az ösvényen, bokáig vízben. Az ösvényt sem volt mindig könnyű megtalálni: vagy a patak képezett ott medret átmenetileg, vagy a fák, bokrok ágai hajoltak össze annyira, hogy eltakarták azt. Vagy mindkettő.
Ahogy haladtam felfelé, a lezúduló víz hangja a látvánnyal egyenes arányban erősödött. Sokszor átmásztam a patakon, hogy a másik oldalról is megcsodáljam a látványt.
A víz partján nagy erdei holdviola telepek virítottak, szalamandrák tanyáztak.
 |
| Már az út elején is a jelzett ösvényen csordogált a patak. |
 |
| Hamar kiderült, hoyg ezt nem fogom szárazz lábbal megúszni. |
 |
| Ahogy az út egyre meredekebbé vált, a víz is egyre sebessebben zúgott, szép kis fátylakat terítve szét a sziklákon. |
 |
| Az ösvény sok helyen közvetlen a folyó mellett vezet. |
 |
| Mohával benőtt sziklák között |
 |
| Néha kis tavacskákká szeildül. |
 |
| Holdviolás partszegély |
 |
| Mohával benőtt vadregény. |
 |
| Épp ezért sokkal szebb ez a vízesés, mint a szilvásváradi Fátyol-vízesés: itt még minden érintetlen, ahogy a természet megalkotta: bedőlt fák, gallyak, kiépített út nélkül. Rajtam kívül nem járt arra senki. Szerencsére. |
 |
| Újabb holdviolás rész. |
 |
| Újabb megközelíthetetlen részek. Itt az ösvény is a partoldalban magasan vezet. |
 |
| Ahogy haladunk fölfelé a látvány egyre elképesztőbb. Akár több tíz méter hosszan is beláthatunk a zuhatagba. |
A mésztufa, vagy darázskő úgy keletkezik, hogy a mészkőhegy gyomrába bejutó csapadékvíz a talajjal érintkezve szénsavat vesz fel, amikor a felszínre lép, a szénsav-tartalom elillan, az oldott mész pedig elkezd kiválni. Amint a víz végigfolyik a sziklákon, kidőlt fákon, lehullott faleveleken, kérget képez rajtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése