Ezt a körtúrát Pilisszentlászló hegytető buszmegállótól indítottam. Terveim szerint a Muflon-ösvényt keresem fel. De aztán mégis csak a bennsőséges nevű Erdőanyai-tanösvényig jutottam.
Bár május közepén járunk, mégis olyan hideg volt egész nap, hogy a folyamatos mozgás elllenére is fáztam, az eső is sokszor rákezdett, majd elállt, majd megint szemerkélt. Szinte örültem, amikor felvehettem még a plusz esőkabátot is.
 |
| Szarvas-szérű |
A fák között vízpára gomolygott, ember sehol, talán még madár sem csicsergett. Minden meggyőződés nélkül turkáltam néha az avarban, hátha gombára bukkanok, de ebben a hidegben eszük ágában sem volt kimerészkedni.
Így aztán nem bóklásztam, hamar elértem a Papp-rétet, innen néhány perc múlva az Öreghálás feletti utat, mely a Muflon ösvényhez vezet. Úgy emlékeztem, a hegyoldalba vájt keskeny kis ösvény kanyarog végig a fák között. Ezzel szemben széles, teherautó járta utat kaptam, lépten-nyomon kivágott fák sorakoztak rendbe állítva az út szélén.
Igencsak morózusan néztem magam elé. Nem csak az út hangulata miatt, hanem azért is, hogy itt is vágják a fákat. Igaz, legalább nem teljes hegyoldal tűnt el, hanem szállaló favágás történt.
A szemem sarkából láttam, hogy a megmaradt fák tövéből valaki engem bámul. Jobban odanézve ezt a szúrós tekintetű fejet pillantottam meg. "Látod, barátom, hiába a nagy szigor, te sem tudtad megállítani az erdőirtást!" - vetettem oda neki, és tovább léptem.
A fák mögül egyszer csak három muflon ugrott ki elém az útra, majd egy hatalmas szarvas vágtatott el mellettem, tőlem 20 méterre. Mire előkaptam volna a fényképezőt, el is tűntek a fák között.
Közben az út is összeszűkült kicsit, a nap is kisütött. Megvidámodva léptettem tovább.
Az alábbi két kép 3 perc eltéréssel készült.
Ám egy nagy elágazásnál újra kiszélesedtek az utak, súlyos keréknyomok szabdalták össze-vissza a felázott talajt, mindenfelé kivágott fatörzs halmok sorakoztak. Így aztán a kis patak mentén ráfordultam a Szakadási-rét felé vezető ösvényre. Erre nem fértek még) el a traktorok.
A csermely
Végre egy kis kedves, érintetlennek tűnő erdőrész! - örültem meg a víznek.
A forrást pár méterre innen öklömnyi kövek fedik, így olyan, mintha a semmiből egyszer csak ott teremne egy csermely, amely hamarosan kis tavacskává bővül.
Szakadási-rét
A réten áll néhány magányos tölgy és gesztenyefa is, amúgy méteres fű borítja, a fű között az őszi kikerics hozza termését a levelei között.
A rét felett újra kivágott fák rönkjei sorakoztak. Hátam mögött hagytam őket és egy erdészeti úton elértem az Erdőanyai tanösvény egyik tájékoztató tábláját.
Erdőanyai tanösvény
Eredetileg nem akartam a tanösvényen végigmenni, de lepillantva az útra, megtetszett a látvány. Ki ne akarna egy ilyen erdei úton sétálni?
A magas kőrist megcsodáltam, körbejártam.
Ezen a részen egy öreg fa kidőlt, ezáltal rés keletkezett a lombkoronában. A felnövekvő bükkös nekilódult, megkezdte versenyért az életet adó napfényrt. vajon melyikük kerül majd ki győztesnek?
Vízverés nyerge
A rétnél percenként kisütött a nap, majd újra felhő takarta az eget. A rét sárgán hullámzott, hol fényárban úszott, hol árnyékban fürdött. Talán még sosem láttam ilyen szépnek!
Innen az országos kéken folytattam az utam a Papp-rét felé.
Szeretem ezt az ösvényt, nem tudom megunni! A kilátást most takarták a fák, az ösvény hangulata azonban lenyűgöző.
Nem volt kedem a parkolóig az aszfaltt mentén kanyarogni, így egyenesen meglódultam a Szent László hegy csúcsa irányában, majd átvágva a hegyen leereszkedtem a Szarvas-szérűnél. Innen már alig 1 km az autó. Megvallom, örültem, mikor megérkeztem, teljesen átfagytam ezen a szokatlan májusi napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése