Kedves Duna-partomon sétálgattam, a fák között átbújva érkeztem egy kis rejtettebb öbölhöz. Amint kiléptem a lombok takarásából a partra, egy fura sötét testet pillantottam meg a füvön.
Úgy pattantam vissza a fák közé, mint akibe villám csapott! Előkaptam a fényképezőgépet a zsákomból, és óvatosan újra kipillantottam a partra.
A hód még mindig ott volt.
Békésen legelészett.
Kénytelen voltam szép lassan közelebb lopózni a legelésző állathoz.
Jó darabig ügyet sem vetett rám. Öt lépésnyire tudtam megközelíteni, teljesen elmerült a nagy vakarózásban.
Persze újra odalopódzkodtam, megint 5 lépésnyire engedett közel, majd nagy billegve becammogott a tóba újra. Egy darabig úszott, majd megint eltűtn a víz alatt.
Na megállj barátocskám! Kitanultalak én! Megsaccoltam, hol fog újra kimászni a partra, és elhelyezkedtem egy fatönkön a feltételezett partraszállástól nem messze, és nem mozdultam.
Jól számoltam! Őkelme pont velem szemben kecmergett ki a vízből. Nem is vett észre, amíg nem mozdultam meg. Egyenesen felém tartott.Amikor végül észrevett, elkanyarodott és odébb keresett csemegézni valót.
A lenti képen egész jól látszanak hatalmas, fákat is elrágcsáló foga.
Jaj de jó.Izgalmas lehetett.
VálaszTörlésEszembe jut mindig a hajóroncsban látott példány... 😃
VálaszTörlésNekem is eszembe jut sokszor. De ez egész más élmény!
Törlés