Égerláp Csokonyavisontán

A Csokonyavisontai Fás Legelő egy különleges ökológiai értékkel bíró erdős rész a Belső-Somogyi tájban, amely a hagyományos legeltetéses gazdálkodás hatására alakult ki. A terület tengerszint feletti magassága 120–140 méter között változik, és jellemző rá a homokbuckák és a köztük lévő mélyedések váltakozása. Változatos erdőtársulásoknak ad otthont. Vannak itt  gyertyános- és cseres-tölgyesek 100 éves hagyásfákkal,  égeres ligeterdők és láperdők, telepített akácosok és nyírfoltok is.  

Tavaly már meglátogattam ezt a helyet, most újra felkerestem, és megint lenyűgözött. Leginkább azzal, hogy az erdő természetes formáját mutatja, rengeteg kidőlt fával, hatalmas öreg látványos formájú hagyásfákkal, fiatal erdőkkel, zúzmós fatörzsekkel, valamint  a kora tavaszi virágok széles skálájával. 

Az égerláp erdők olyan jellegzetes erdőtípusok, amelyek az alacsonyabban fekvő, vizes, tápanyagban gazdag talajú területeken alakulnak ki, jellemzően a folyók és patakok mentén, vagy az ártéri területeken. Az égerlápok talaja gyakran szerves anyagokban gazdag, mivel a víz és az alacsony oxigénszint miatt lassan bomlanak le a szerves anyagok.

A láperdő most csaknem teljesen ki volt száradva, száraz lábbal sétálhattam be egészen a közepéig, ahol egy kisebb sáros dagonya képviselte még a vizes élőhelyet. 

A terület érdekessége, hogy alig 50 méterrel odább, és 50 méterrel magasabban már homokos talajon akácfák és nyírek  nőnek, a másik irányban pedig gyönyörű, nedves, feketeföldes gyertyános-tölgyesben sétálhatunk.

A tavaly februári állapot

Az égerfa gyökerei gyakran nitrogént kötnek meg, ami segíti a talaj tápanyagellátását.