2024. július 31., szerda

Újra járható a Rám-szakadék

 Április végén sziklaomlás miatt lezárták a Rám-szakadékot. 

"A folyamatosan növekvő látogatószám miatti emberi terhelés, a klímaváltozás miatti hosszú, aszályos időszakok és a rendkívül nagy mennyiségű csapadékkal járó esőzések váltakozása a Rám-szakadék kőfalainak állékonyságára is negatívan hat. A látogatók biztonsága érdekében a helyszínt a teljes körű geológiai és statikai vizsgálatok elvégzéséig és kiértékeléséig ideiglenesen teljes egészében lezárja." - írta a Pilisi Parkerdő

Már ezerszer jártam arra, igaz, van annak már 6 éve is, de nem is vágytam már oda egy ideje. Nos, ugye, a tiltott gyümölcs mindig édesebb, zavart, ha akarnék menni, akkor se tudnék. Így megörültem a hírnek, hogy újra járható a szurdok, s egy szép hétfői nyári napon felkerekedtünk és meg sem álltunk Dömösig. Illetve a közeli pékségig, de onnan aztán tényleg Dömös volt a következő megálló. Persze kávéval indítottunk, aztán átvágtunk a falun, végül be az erdőbe  a zöld jelzésen. A fák között is kellemesen járt a levegő, elhajtva a bogarakat az arcunk elől, mely a hazai nyári túrák idegesítő velejárói. Igy aztán elmondhattuk, hogy igazi kirándulóidő volt.

A Rám-szakadékra rácsodálkoztam. Bár a fő csapásirány nem változtott, a sziklák közt, a patakmederben, vagy közvetlen mellette halad az út, ám az, hogy 3 hónapig nem volt rajta számottevő forgalom, valahogy mégis megváltoztatta. Az útra ráhajló fák, benőtt bokrok tették elbűvölően vadregényessé annak ellenére, hogy új, fényes fémkorlátokat szereltek fel, így technikai szempontból nem jelent kihívást, legalábbis ezzel a kis vízmennyiséggel. 

A patakban alig csörgedezett némi víz.

Munkálatok nyomai


A leszakadt részt elkerülő út. Talán ez a rész tűnt el a sziklák alatt. 


Alig néhány családdal találkoztunk 

Egy téli kép erről a részről, csupa jéggel és hóval

Elcsodálkoztam, hogy ilyen vízeséseken simán feljutott a kuytánk egykoron. Igaz, kicsit tartottam hátulról, nehogy visszacsússzon. 



Ez az egyetlen létra, ahol Dézi kutyánk anno nem tudott felmászni. Helyette remek elkerülő alagutat talált a sziklák alatt-között. 

Csaknem kiszáradt patakmeder a felső szurdokrészen.

Emlékszem egy gyerekkori túránkra, amikor itt akkora víz volt, hogy száraz lábbal lehetetlen volt átjutni rajta. Édesapám hatalmas nylonzacskókba csomagolta a lábunk. 

Emblematikus gyökérrengeteg a szurdok tetjén. Ilyen csúcsidőben, embertömpinggel, ilyen egy csendesebb őszi napon

Kiérve a szakadékból a sárga jelzésen haladtunk egy darabig. A Lukács-árkot elérve leereszkedtünk, és megnéztük, milyen lenne a Rám-szakadék korlátok, lépcsők  és takarítás nélkül. 


Járhatatlannak tűnik.

Azért át lehet jutni. 

Dzsungel

Ez a legnagyobb vízesés. Kb 2 méter. A kiálló köveknek köszönhetően jól járható létre nélkül is.  

Végül a piros jelzésen folytattuk az utunkat a Prépostsági romokig, amit csak a kerítésen keresztül távolról szemléltünk, majd a temetőn át értük el kiindulási pontunkat. 


Itt még lebaktattunk a Dunáig, ahol fürdéssel, napozással és olvasással töltöttük a maradék időt. Végül egy jóízű vacsora zárta a napot egy dunaparti étteremben. Öreg este lett, mire hazaértünk. Nagyon szép nap volt. 


2024. július 30., kedd

Gyík

Hallgatjuk a csendet. Az erdőben szél sem rezdül. A fák adta árnyékban kellemesen meleg van, de ahova süt a nap, ott tovább szikkasztja az amúgy is száraz avart. Néha nagyot hörpentünk a friss forrásvízzel teli kulacsból, leöblítjük vele az ebéd maradékát. 

Szedelőzködünk, megbámuljuk az esőbeálló sörösdoboz foltjait, amikor nagy zörgéssel a levelek alól felugrik a tetőre egy kis fürde gyík. Gyorsan kapaszkodik felfele, majd félig eltűnik a lécek rései között. A beálló belsejébe lóg a felső teste, percekig kapaszkadik ott, hagyja, hogy fotózzam. Nézzük egymást hárman: ő, én, és az objektív. Végül elhatározásra jut, ártalmatlannak ítél, és visszamegy napozni a sörösdoboz folt mellé. 





2024. július 26., péntek

Tőserdő

Tőserdő. Ízlelgettem a szót. Tetszett. Elképzeltem egy Tisza holtágakat körülvevő  érintetlen vadont, ahol madarak reppennek fel a vízről, vagy lépkednek csendesen a nád között, a mozdulatlan vizen csónak siklik tova, hatalmas part menti fűzfák lógó ágai között pecások kapaszkodnak csendesen halfogó botjukba. Gondoltam, a természet lágy ölén fogunk aludni, sátorban, hajnalban madarak csicseregnek, reggel vizisikló emeli ránk fejét a vízből. 

A neten hívogató fotókat is találtam a környékről. Annyi azért kiderült, hogy szabadstrand működik a víz mellett, és áll ott egy kilátótorony is. Nem vetettük el a toronyban alvás lehetőségét sem a sátorozás mellett. Kecskemétig vonattal megyünk, onnan 25 km Tőserdő az 5-ös számú kerékpárúton. Tökéletes. 

A kérdéses napon korán terveztünk indulni, de elaludtunk, így az egy órával későbbi kecskeméti vonatot céloztuk meg. 

A Nyugati Pályaudvar felé félúton jártunk már, amikor a párom bringája kattogni kezdett, hiába is tettük vissza a láncot  a helyére, kattogott, akár előre tekerte a pedált, akár hátra. Így visszatoltuk a bringát a szervízbe, ami persze csak 10-kor nyit. A szervízesek nagyon készségesek voltak, mentek néhány kört a bicajjal, feltették állványra is, tekerték előre, tekerték hátra, semmi kattogás. Szerintük nyugodtan mehetünk. 

Az applikációban megvettem a jegyet, ami azonban jelezte, hogy felsővezeték szakadás miatt közvetlen járat nincs Kecskemétre, Cegléden lehet átszállni. A ceglédi vonat 10 perccel később indul, de legalább kényelmesen feltolható volt rá a két megrakott bringa. Cegléd előtt kicsivel 10 percet állt a szerelvény a megállóban, szintén felsővezeték szakadás miatt, de azért mégis beértünk a végállomásra, ahol bemondták, hogy a 4-es vágányról indul a szegedi járat. Irány a 4-es vágány, siettünk, nehogy lekéssük, hatalmas tömegen verekedtük át magunkat, le az aluljáróba a lépcsőkön, fel a másik oldalon. Volt ugyan kis sín a lépcsőn a kerékpárnak, de túl közel a falhoz, a bringa két oldalán lévő táskák miatt nehéz volt a kereket a vájatban tartani. 

A vonat az a fajta volt, ahova egy keskeny ajtón, valamint 2 magas lépcsőfokon át kell felszállni. Kerékpárral, babakocsival, kerekesszékkel igazi öröm az ilyen. Sóhajtottunk egyet és feküzdöttük a két járgányt, közben dőlt rólunk a víz, érződött már a mai forróság. Kikötöztük a paripáinkat a szükös tárolóba, majd helyet foglaltunk a kabinunkban. Ekkor érkeztek az ellenőrök, és tájékoztattak, hogy tévesen mondták be a vágányszámot,  a 7-esről indul a vonatunk. Elharaptunk egy kikívánkozó cifrát, megköszöntük az információt,  le-, át-, és felküzdöttük magunkat az aluljárón, majd a másik vonatra, ami alig 20 perc várakozás után végül el is indult és 22 perc alatt Kecskemétre repített minket. 

Mire lekászálódtunk, felnyergeltünk, és nekiindultunk a kerékpárútnak már 13 óra is elmúlt, a nap forrón sütött, igyekeztünk kijutni Kecskemét amúgy igazán gyönyörű városából. A kerékpárút remek volt, egyre jobban megnyugodtam, bár a párom megjegyezte, hogy a leghelyesebb lenne, ha első utunk egy fagyishoz vezetne. Aztán összakadt a pillantásunk és megéretette, hogy ezzel most túllőtt a célon, én a következő falu előtt meg nem állok! 

Az első 7-8 km békés tekeréssel telt, jól haladtunk, kiértünk a városból, a forgalmas 44-es főút mellett vezet a kerékpárút, majd elkanyarodik jobbra, ahol egy néptelen kis pár házból álló falu mellett homokos útba torkollik. Nem, nem tévedés, ott a tábla, a számtalan csillaggal, ez bizony A Kerékpárút. Egy darabig még tekerni is lehetett a pedált, a bicaj jobbra-balra csúszkált, néha megdőlt, majd végképp elakadt a kereke a homokban. Egy darabig toltuk, majd újra tekertünk, locsoltuk magunkra a vizet, a nap forrón sütött. Én megadóan tűrtem, párom sűrűn káromkodott, ez adta a hajtóerőt mintegy 7 km-en keresztül. Az utolsó másfél km vonatsínek mellett vezetett, amit épp felújítottak, tehát a homok mellé még teherautókat is kaptunk, nyelhettük a port. 

Csak eljutottunk Nyárlőrincre, innen újra aszfaltozott kerékpárút vezetett árnyas fák alatt. Egy út menti zöldségesnél vettünk egy kiló barackot, amit rögtön el is fogyasztottunk. A hölgy nagyon kedves volt, megnyitotta a kútszivattyút, így vizet is kaptunk a kulacsainkba. 

Innen a kerékpárút jó volt, bár a fák gyökere sok helyen felemelte az aszfaltot, illetve az előző napi hatalmas vihar annyi ágat, levelet vert le a fákról, hogy gyakorlatilag rőzseúton tekertünk. 1 óra alatt elértük a tőserdei szabadstrandot, ahol azt láttuk, hogy a strand szép, rendezett, egy lélek sincs se a parton, se a vízben, a szabadstrand melletti tisztáson azonban vurstli épül. Gondoltam lemossuk magunkról az izzadtságot, de párom inkább a kaja mellett tette le voksát, így a közeli vendéglőben kötöttünk ki. 

A deszertet azonban már nem vártam meg, otthagytam és mentem a vízbe. Ahol azonban addigra megélénkült a forgalom: nyári napközistábor gyermektömege lubickolt a vízben. Sebaj, azért bemegyek. Ennek nagyon megörültek, rögtön körülvettek, érdeklődtek, engem nem szúr-e a dobócsillag, és arrafelé, ahol én megyek, nem hínáros-e? Nem szúrt, de hínáros volt. És 35 fok. Mindegy, az izzadtságot azért lemosta rólam. 

A parton kerestem egy ember nem járta árnyas helyet és kifeküdtem olvasni. Ekkor felbukkant egy hapi, egy táblával a kezében és ott kerenget körülöttem. Szabadkozott: nem zavarni akar, csak a táblának keres alkalmas helyet, holnap veszi át a strandot az ANTSZ. 

Ahogy esteledett, egyre egyértelműbb lett, hogy ez a hely nem lesz alkalmas éjszakai szálláshelynek. Nagy erőkkel és hangos kompresszorral építették az ugrálóvárat, kalapálták az előző esti vihar által okozott károkat. 

Felkerekedtünk másik helyet keresni, de a fák között millió szúnyog támadt ránk, így ezt az ötletet hamar elvetettük. 

Szerencsére a strand szomszédságában, az út másik oldalán hatalmas ősfák alatt lenyírt fű és ölnyi vastag, 10 méteres kidőlt fák között békés éjszakázóhelyet találtunk. Igaz,hogy még sötétedés után is hallottuk a kompresszor vijjogását, mégis szúnyogmentesen tudtunk sátrat állítani, és nyugovóra térni. 

Reggel 6 órakor arra ébredtünk, hogy a kidőlt fákat hatalmas láncfűrészekkel aprítják. Fél 7-kor már összecsomagolva mentünk volna a starndra békés víznézés közben reggelizni, de ott traktorok készítették épp a homokos plázst. 

Így hazafelé vettük az irányt. Kérdeztem a páromat, hogy megkockáztatjuk-e a negyedrendű út kamionforgalmát Szentkirály felé? Onnan már kerékpárút lenne... Vagy választjuk a tegnapi homokos utat? A homokos útra szavazott, így lelkileg erre készülve tekertünk. A zöldségesnél újabb kiló barackot magunkba tömtünk, és elszántan vágtunk neki a homoknak. Most is nagy volt a forgalom, sok autó húzott el mellettünk, folyton félre kellett állni. Egy dzsipből egy nálam idősebb hölgy szólt ki: "Hát maguk mit keresnek itt? " "A k...va kerékpárutat!"- így a párom. Kiderült, a hölgy is előszeretettel bringázik, ezzel az úttal már ő is megjárta, Szentkirály felé javasolja, érti, hogy már nem akarunk visszafordulni, elvisznek minket. Mire kettőt pislogtunk - minden tiltakozásom ellenére - a két bicaj már az autó csomagtartójában volt, mi meg a hátsó ülésen zötykölődtünk Szentkirály felé. Ott rátettek minket a kerékpárútra és sima úton, jó tempóban tekertünk Kecskemétig, ahol végül bejártuk a gyönyörű városka árnyas, virágos, szökőkutas utcáit. 

Innen, meglepő módon már gond nélkül hazajutottunk. 

Mondtam a páromnak, hogy semmi sem úgy sikerült, ahogy terveztük, de azt mondta, jöhettünk volna előző nap is, akkor diónyi jeget és leszakadó faágakat kaptunk volna a nyakunkba, vagy egy nappal később, amikor már üzemelt volna a vurstli, annak összes látogatójával. Végülis igaz. Van még lejjebb. Mindezt a Hernád helyett.

2024. július 16., kedd

Szigetcsúcs, ezúttal vad Dunával

A Szigetcsúcson két évvel ezelőtt jártam, akkor az alacsony vízállású Duna békés partot eredményezett, idén az ár hatalmas ölfákat rakott le a sziget végében, ezeket kerülgetve pedig a víz több szigetecskét alakított ki, a szárazulatok között gyors áramlatokat hozva létre. 


A víz több részre tagolta a Szigetcsúcsot.


Vad áramlatok is kialakultak az ágak összekapcsolásánál. Olyan volt, mint a strandokon a forgó. A szárazföldön felszaladtunk az áramlat tetejéhez, majd átvitettük magunkat a másik oldalra. 

Érdekes összevetni a két évvel ezelőtti állapotot a mostanival. A hely ugyanaz,  a folyó ugynanaz, mégis mind a látvány, mind az érzés egész más. 

2024. július 15., hétfő

Foltos bürök

Ez az a növény, amit számtalan más növénnyel keverek. Lehet az erdei turbolya, ádáz, podagrafű mind mind nagyon hasonló, de persze mégis más. 

A foltos bürök például magasabb is lehet, mint egy jól megtermett felnőtt, és a szára lilásan foltos. 

Foltos bürök

Részletes leírást itt olvashatsz

A foltos bürök szára barázdás, belül üres, erősen bütykös, felülete gömbölyű, csak igen gyengén barázdás, miáltal a hozzá hasonló erdei turbolyától különbözik. A bürök szára nem tiszta zöld színű, hanem kékderes, alján piszkos-vörös foltokkal tarkított. A szár is, úgy mint az egész növény, kopasz.

Szárának üreges belseje lilás-tarkás színű.
Levelei egérszagúak, illetve szára kőrisbogár szagú, bármilyen legyen is az.

 
 







Bódító baraboly (Chaerophyllum temulum), Érdi-sziget


A bódító baraboly 70-120 cm magas, lágyszárú növény. Szára szögletes, az ízek alatt kissé bütykösen megvastagodott, bíborszín foltokkal tarkított, vagy teljesen sötétbíboros, rövid szőrökkel borított. Levelei kétszeresen szárnyaltak.
Termései: Hosszában bordázott, megnyúlt termései csillagszerűen szétterülnek, hosszuk 4-7 mm.
Mérgező! Ha a legelő állatok elfogyasztják, a mérgezés tünetei nyáladzás, hányás, hasmenés, felfúvódás, általános izomgyengeség, bizonytalan járás, gyengülő szívműködés, kitáguló pupillák, nehéz légzés, bénulás.


Zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium)

Bár a turbolyát, mint az első tavaszi zöld növények egyikét könnyen felismerem, még gyűjteni is szoktam a levelét, igaz csak márciusban. 

A turbolyának ánizs illata van, míg a bürök egérpisi szagú. 

Érdi-sziget

A tél szürkeségét ellenpontozza a zöldellő turbolyaszőnyeg a Rácalmási Nagy-szigeten.


Talán tényleg  podagrafű.  Tavasszal széles sávban szegélyezte az ösvényt a Budakeszi erdőben.


Vadmurok

Ez a kétéves növény a sárgarépa őse. Májustól július végéig virágzik, szárazságtűrő, kaszálása után újra hajt.



Virágok a Nagyhavasról és a Bihar-hegységből a teljesség igénye nélkül

Fürtös kőtörőfű

Hajtásai mohapárnák között, napsütötte sziklák repedéseiben kúszik.  Pionír növény. Mészkedvelő. Alpesi környezetben gyakran előfordul, hogy földje kiszárad, amit a leveleiben tárolt nedvességnek köszönhetően jól visel.
Főleg legyek porozzák be, de előfordul önbeporzás is.



Nagy völgycsillag

A félárnyékos, meszes talajú helyeket kedveli, inkább a hegységekben, csapadékos dombvidékeken él: bükkelegyes üde erdőkben, bükkösökben, cseres-tölgyesekben, gesztenyésekben, szurdokerdőkben, hegyi réteken, irtásréteken fordul elő. Tagja a magaskórós társulásoknak is, így például a Kárpátokban a bükkös és a lucos öv szivárgó vizes tisztásain is megtalálható.


Gombos varjúköröm - védett, reliktum faj

Mészkedvelő tölgyesekben, hegyi réteken, a mészkő- és dolomitsziklagyepekben nő.

Kárpáti harangvirág

Talajon elfekvő, lassan terjedő tövű, sűrű szőnyeget alkotó tűrőképes évelő. Nagy csokraival most nem találkoztam, de épp az apró száron ülő hatalmas virága miatt figyeltem fel rá a Csukás-hegység sziklái között.


Bükköny


Európai zergeboglár

Az európai magashegységi rétek gyakori faja, hazánkban viszont tipikus jégkorszaki védett maradványnövény. Akár az egy méteres magasságot is elérheti. Idehaza még nem találkoztam vele.

Keserűfű

Ezen a csodás sárga réten lengedezett rózsaszín virágaival a keserűfű. 

Kosborféle, esetleg szúnyoglábú  bibircsvirág? 


Zászpa

Nagykőhavas csúcsánál tömegesen nőttek. 

Foltos ujjaskosbor Pádis rétjeiről

Nevét onnan kapta, hogy a föld alatt két lapos, a végükön kézujjakra emlékeztető módon szétváló gumója található. Az egyik gumó az aktuális szár és levelek táplálását szolgálja, míg a másik a következő évi föld feletti rész növesztéséhez gyűjti a tápanyagokat.

Levelein elliptikus foltok vannak.   
 
A kosboroknál megszokott mókás kis manók alkotják a virágzatát. 

Teleki-virág a Biharból

A növény azért kapta Teleki Sámuel erdélyi gróf nevét, mert a gróf előszeretettel támogatott botanikai kutatásokat. 

Hazánkban csak néhány helyen találkozhatunk vele. A nedves, egyenletesen hűvös hegyvidéki klímát, időszakosan vizes helyeket és a humuszban gazdag talajokat kedveli. Patakparti magaskórós társulásokban, hegyvidéki ligeterdőkben található meg. Hazánkban csak a Bükk hegységben, valamint a Bereg-Szatmári síkon található meg természetes élőfordulása. 
Mi a Háromkirályok-vízesésnél találtunk rá. 

Havasi kakicsvirág