Egyszer régen, nagyon régen, egy román a Kőrös folyó környékén baktatott szekerével, amikor hatalmas vihar kerekedett, a forgószél felkapta, és szekerestül, lovastul épp itt, a Pádis feletti sziklacsúcsra helyezte. Az ember - gondolom - látta, hogy ez jó, és a továbbiakban letelepedett itt, feleséget vett magához, már ha az nem volt vele már eleve a szekéren. Persze lehet, hogy épp azért könyörgött a feljebbvalóhpz, hogy szabadítaná már meg az asszonytól. A lényeg hogy azóta épp itt telepedtek le ezek a hegyi románok, a mócok, terelgetik juhaikat hatalmas pásztorkutyáik tekintélyt parancsoló társaságában.
Érkezésünk napján vacsora után kapaszkodtunk fel erre a szállásunkhoz közeli hegycsúcsra. Mesebeli, varázslatos panorámákkal övezett út vezetett fel, melyet a naplemente fényei még elragadóbbá tettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése