A szokásos szuper társasággal vágtunk neki 3 napos hátizsákos túránknak Felsőtárkányról. A zsákokban három napi élelem, váltás ruha lapult, így nem kis pakkokkal a hátunkkal vágtunk neki a Bánkúti turistaházig tartó 18 km-es és 900 m szintet felölelő útnak.
A faluból a bükki kéken haladtunk a Varróház felé, innen a jelzés a vonatsíneken halad. Ettől ne tartson senki, a vonat lassabban halad, mint egy csiga, és már messziről észre lehet venni. Az erdő párás homályba burkolózott, a Vörös-kő-patak csendesen kanyargott a sínek mellett.
A sínekre mászó öngyilkosjelölt csigát fotózunk. Kezdetben mentettük őket, aztán túl sokan lettek. |
Lassan elhagyjuk a síneket és felülről szemléljük a patakot. |
Az 5 km-re lévő Stimez-házig az út semmit sem emelkedett. Innen azonban a Tekerület útján haladtunk egyre feljebb, végig a gerincen.
A ház közelében esőbeálló, bivakolási és tűzrakási lehetőség is van. |
Nagyon szép erdei ösvény vezet a gerincen, időnként egy egy irtás helyén kitekinthetünk a Bükk erdőségére.
Jó sok meredek kaptató leküzdése után, (kb. 4 km-en emelkedtünk 500 m-t), elértünk a lankásabb részekre, és rácsatlakoztunk az országos kékre. Szép zuzmós kőriserdőn vágtunk keresztül a Sima-kő felé.
Kiérve az erdőből a panoráma lenyűgözött. A hegyoldal tele volt itt időző állatok nyomaival. Ami nem is csoda, errefelé nem vezet jelzett ösvény. Igazából még ösvény se vezet.
Még feljebb kapaszkodtunk, egész a sziklák tetejére, és ebéd közben szemléltük az alant elterülő tájat. Számtalan virág nyílt errefelé: méreggyilok, kutyatej, kakukkfű, ebnyelvűfű, sárga gyűszűvirág bontogatta szirmait.
Jólesett a bámészkodás és a pihenés, de egyszer minden véget ér. Így aztán felkerekedtünk, és a fennsík felé vettük az irányt a zöld, majd a kék kereszt jelzésen.
A Bükk-fennsík üde zöld töbrei ismerősen köszöntöttek.
Virágzó erdőalj |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése