2024. május 28., kedd

Kontyvirág

Kora tavasszal, amikor az erdő alját mindenfelé színes virágszőnyeg fedi, szerényen bújik meg a tarka sokaság között a kontyvirág halvány zöldje. Talán határozott formájú leveleivel tűnik ki a nagy kavalkádból. Még virágzatát is védőn öleli körbe zöld színű csuklyaszerű buroklevelével. 

A tápanyagban gazdag talajokat szereti. 

Népies nevei: árongyökér, áronszálka, áronvessző, borjúlábfű, borsos baraboly, kontyosfű, mocskos kontyvirág, német gyömbér, sülyfű.

Levelein néha lilás foltok vannak, innen kapta a foltos kontyvirág nevet. Összekeverhető a keleti kontyvirággal. 

Virágai kora tavasszal nyílnak. A buroklevél odacsalagatja a rovarokat, azok bemásznak a tölcsérbe. De a virágok merev szőrei lefelé néznek és eltakarják a kijáratot. 
Miközben a rovar ki akar jutni, rátapad a virágpor. A kontyvirág nektárt választ ki a rovar számára és hőt is termel, így a csapdába esett kis lény nem fagy meg a hűvös tavaszi hajnalokon. 
A virágok hamar elöregszenek, elfonnyadnak, a kijárat szabaddá válik, a rovar kiszabadul és magával viszi a virágport is. 
Forrás: Gyógynövények  VölgyeGyógynövények  Völgye

Torzsavirágzata aztán május végére magot érlel. A virágzást követően levelei visszahúzódnak, a nyár közepére termése narancspiros bogyóvá változik. 




 

Gumószerű, nagy gyökértörzsében sok a keményítő. Ínséges időkben pörkölték, kimosták és tápszernek használták. 
Ha friss nedvét az ember bőrére kenik, gyulladást okoz, lenyelve szájgyulladást, nyálfolyást, a szembogár tágulását, szívzavart, görcsöket, sőt halált is okozhat. 
A bőrizgató vegyületek ugyanakkor a vérereket tágítják, sőt a légzést is módosítják, a vérkeringésre is hatnak, ezért orvosságnak is használhatók. Emiatt a kontyvirág régen gyógynövény volt, fulladás, illetve köszvény ellen adták, gumójának porát borban itatták.

Dioszkoridész szerint:
„A kontyvirágnak fehér gyökere van, mely főzve az ételben is élvezhető, mert nem túl csípős és maró. A levelek eltéve ételnek is használhatók, de csakis szárítva vagy megfőzve. A gyökerek, magok és levelek a keserűfüvekhez hasonló hatásúak, főképpen a gyökér tehénszarral feltéve köszvény ellen… Az egész növény jó enni, enyhe csípőssége miatt.”


Szent Hildegard a lepra ellenszerének tartotta.  

További érdekességek a felhasználásáról: Hieronymus Bock Hagyományos Gyógynövényismereti Iskola



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése