Szlovéniai tartózkodásunk utolsó, hazautazós napjára könnyed reggeli túrára adtuk a fejünk. Igaz ide csak már csak hárman mentünk, a többiek mindeközben édesdeden aludtak.
Azért is könnyű volt a hajnali ébredés, mert a szállással szembeni kávézó fél 6-kor nyit, és úgy gondolta, célszerű könnyed zenével indítani a napot, így rögtön kapcsolta is a rádiót, aminek hangját pont az én fülembe hozta a lágy hajnali fuvallat. No legalább megnézhettem az ablakból a hajnalpírt a ködös-felhős ég alján. Igazán megérte!
A szállástól a vízesés alig 3 km-re volt, így ez sem tűnt túl megeröltetőnek, szinte vízszintesen haladtunk. Sajna az út továbbra is köves-murvás volt, a tegnapi napot megsínylett boka most sem tudott sokat pihenni.
Ebben a folyóban sem volt túl sok víz. |
Ahogy közeledtünk a vízesés felé, több helyen kis zuhatagok alakultak ki. |
A kora reggeli fények bearnyozták a tájat. Ilyen smaragdzöld lett a táj. |
A vízesés látványa az út végén. Bal kéz felől egy mohás sziklaüregből is csörgedezett a víz. Belegázoltam a tóba, hogy lefotózhassam. Annyira hideg volt, hogy fájt! |
A másik oldalról fel is lehetett mászni a vízesés tetejére.
Egy oldalról befutó időszakos vízfolyás kőgörgetege. |
Kiderült, hogy egyenest a földből tör elő a víz, valamint valószínűleg a városka vízellátását is innen oldják meg.
A gát nem is gát, inkább támfal, nem volt mögötte tó, se víz, se patak, csak hatalmas fehér kősziklák. Gondolom olvadáskor ömlik róla a víz. |
Ez a két hatalmas fenyő a folyóparton ált, mohából készítettek meleg bundát maguknak. Elképesztő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése