Pilisszentlászló parkolóban meglepően kevés autó parkolt még, amikor megérkeztem, pedig azt hittem, ma is tömeg lesz, mint múlt hétvégén. Az igaz mondjuk, hogy a hó elolvadt és amolyan nedvesen csepegős ködös idő volt.
Ám én épp az ilyet szeretem, arról nem is beszélve, hogy a webkamera szerint a csúcson süt a nap!
Kezdetben sejtelmesen ködös erdőben haladtam és már ez is szép volt. Ahogy feljebb kapaszkodtam, a köd ráfagyott a fákra, csodálatos zúzmarás, hófehér redőt varázsolva.
A legvastagabb zúzmarák épp a Tüskés- és a Tövises-hegy környékén nőttek. (510 m)
Ahogy feljebb haladtam a zúzmara fogyni kezdett. Először csak a fák magasabb ágairól tűnt el, de a talaj mentén, a füveken még mindig vastagon ült.
Majd a magasban fogyni kezdett a felhő és a vékonyodó paplanon átsejlett a nap.
 |
| Magányos fa a Hármashatár környéki réten. |
 |
| a köd már csak a fák lábainál tekergőzött. |
A Varga-lósz környékén ebben a különös látványban volt részem. Épp akkor ért oda egy bicajos. Széles vigyorrol köszöntött rám: ugye milyen szép? - kérdezte. Együtt örültünk a közös élménynek.
Hamarosan elértem a csúcs előtti utolsó nagyobb kaptatót. Verőfényes időben kapaszkodtam felfelé.
A kilátóból olyan volt a látvány, mintha repülőgépről néznénk alá. A habos felhőtengerből épp kivöröslött a Naszáj tájsebe.
A Szent Mihály-hegyből nem sok látszott.
Mindeddig két futóval és egy bringással találkoztam, a kilátóban azonban többen voltak. Így aztán hamar továbbálltam és megkerestem kedvenc magányos sziklámat, hogy ott fogyasszam el az ebédemet.
A sziklám alulról. Még épp kilátszott a felhők mögül.
Ahogy lejjebb ereszkedtem, a következő sziklacsoport is napfényre került.
Lábaim alatt az egész völgy felhőpaplant húzott.
Ködhatáron.
A látvány a Vadálló-kövek felé.
Gyorsan változott az időjárás: Hol gomolygó fellegek takarták a sziklákat, hol újra napsütésben fénylettek.
Újabb sziklaformációk.
Lejjebb ereszkedve eltűntem a ködben, jeges levegő fogott közre, újra össze kellett húzni a akbát cipzárját.
A Szőke-forrás völgye azonban gyönyörű volt. Ködösen, nedvesen, zöld mohás sziklákkal, vörös avarszőnyeggel, csordogáló patakocskával.
Ennek a vaddisznónak szinte a teljes csontváza sértetlenül hevert az avar alatt.
Végül a piros jelzésen, majd erdészeti utakon kapaszkodtam fel a szokásos kilátópontomra egy irtás tetején.
A naplemente fényivel kísérve tértem vissza a Pilisszentlászló felé vezető útra.
Szép, és mind időjárásban, mind útminőségben, mind táj tekintetében változatos 18 km volt a hátam mögött!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése